FONTOS


  

Az olimpia aktuális házigazdájára lehetne bízni, hogy bent hagyná-e a sportágat a műsorban
Még egy évig a lét a tét az öttusában

Kilenc évtizede, az 1912-es stockholmi olimpia óta szerepel az öttusa az ötkarikás programban, de lehet, hogy százéves születésnapját nem éri meg berkeken belül, hiszen, mint ismert, a NOB programbizottsága javasolta a kikerülését. A döntés, amely minket, magyarokat különösen érzékenyen érintene, 2003 nyarán Prágában, a NOB kongresszusán születhet meg. Addig is két kiváló hazai szakemberrel, Mizsér Jenővel és Pálvölgyi Miklóssal elemeztük a múltat és a jelent, hogy megsejtsük, mit hozhat a jövő a sportág számára.

Mizsér Jenő, a sportág krónikása és élő lelkiismerete, az olimpiai és világbajnok Mizsér Attila édesapja évtizedek óta az öttusában, az öttusáért él és dolgozik, rengeteg mindent tapasztalt ahhoz, hogy érdemben nyilatkozhasson a modern pentatlon várható sorsáról. Elmondása szerint Pierre de Coubertin báró, amikor 1894-ben papírra vetette elgondolásait az újkori olimpiai játékokról, még nem az általunk ismert öttusában gondolkodott egyértelműen. Azt írta, hogy kell lennie egy olyan összetett sportágnak, amelyik leginkább magában hordozza az olimpiai eszmeiséget. Coubertin eredetileg ókori mintára atlétaszámokból rakta volna össze a sportágat, majd emlékiratai szerint később az evezés és a kardvívás bevétele mellett állt. Végül aztán meghajolt az ésszerű svéd javaslat előtt, s így állt össze 1912-re a lövészet, párbajtőrvívás, úszás, lovaglás, futás kvintett.

A sportágnak ekkor még nem létezett nemzetközi szövetsége, ez csak 1948-ban Londonban alakult meg. Ám azonnal érdemi intézkedést hozott, hiszen 1949-ben beindította a világbajnokságok rendszerét. Az öttusa 1960 és 1988 között a svéd Sven Thofelt vezetése alatt működött, aki nagy formátumú, UNESCO fair play-díjas sportvezetőként döntéseit lassan, mindent alaposan megrágva hozta, de általában jól. Ilyen volt 1965-ben a junior, 1981-ben a női vb beindítása, vagy az, hogy 1963 óta kétfordulós a lovaglás. Utóbbi számmal addig nem volt semmi gond, amíg léteztek lovas alakulatok a katonaságnál, utána viszont megnehezítette a rendezést.

Egy öttusaesemény 1992-ig öt nap alatt zajlott le, de akadtak négynapos viadalok is. (Az 1927-es, 75 évvel ezelőtti első magyarországi verseny kivételnek számított abban a tekintetben, hogy a számok között egy-egy nap szünetet tartottak.) Tíz évvel ezelőttig nem érték katartikus megrázkódtatások a sportágat, bár bizonyos prófétikus megnyilatkozások utaltak a jövőre. Mizsér Jenő elmondta: dr. Csanádi Árpád, a MOB egykori elnöke, a NOB versenyigazgatója már 1970-ben (!) figyelmeztette őt, hogy a televíziózás elterjedésével komoly átalakulás veszi kezdetét, a nagy sportágak hatalmas pénzeket hoznak be, a kisebbek (így az öttusa) viszont nehéz helyzetbe kerülhetnek. Nekem ez akkor teljesen ,japán volt, nem értettem belőle semmit, fogalmazott a szakember.

Rákosiéknál 1948, nálunk 1992—93 volt a fordulat éve, utalt Mizsér Jenő arra, hogy a barcelonai olimpia után a hagyományos csapatverseny kikerült az ötkarikás programból (egy teljesítményért ne járjon két érem, szólt az indoklás), 1993-ban pedig a sportág lebonyolítása egynaposra szűkült. Utóbbi intézkedést nem a tévének való megfelelés, hanem a doppingolás minimalizálása érdekében hozták (utóbbi miatt korábban a számok sorrendjét cserélgették). Az újítások sorába tartozott a lövészetben a légpisztoly 1994-es bevezetése.

Az új idők szelei fújták elő a váltóversenyt is, de Mizsér Jenő szerint már tempókésésben találták ki, természetesen magyar szakemberek. Ez a lebonyolítási szisztéma dr. Török Ferenc 1978-as ideájából (téli csapatverseny) nőtte ki magát, 1985 — nem zajlott az első hivatalos váltóviadal, 1987 óta rendeznek benne Eb-t, 1989 óta vb-t, s 1991 óta szerepel a magyar bajnoki programban.

Az újítások annyit mindenesetre elértek, hogy az öttusa 1992 utáni mélypontjáról újra felfelé kezdett haladni. Komoly sportdiplomáciai fegyvertényként ifjabb Juan Antonio Samaranch, a korábbi NOB-elnök fia lett a nemzetközi szövetség (UIPM) egyik alelnöke. Ugyan a váltó nem került be az ötkarikás programba, de Sydneyben megjelentek a nők, a sportolói létszámot pedig 24 főről 32-32-re emelte a NOB. Ezért is jött némileg váratlanul a szervezet programbizottságának augusztusi javaslata, amely a 2008-as pekingi olimpiára már nem javasolja az öttusát. Kétféle összetett sportág létezik, a folyamatos, mint a triatlon vagy a duatlon, és a megszakított, mint a műkorcsolya vagy az öttusa. A műkorcsolya esztétikai szempontokat hordoz, élvezi az egyszerű néző is, így soha nem szedik le az olimpia műsoráról. Úgy érzem, az lehet a megoldás, ha szűkítenék az ötkarikás program alapsportágainak körét, s bővítenék a választhatókét. Utóbbiba kerülhetne az öttusa, s a házigazda dönthetné el, hogy rendez-e viadalt, vázolt fel egy lehetséges megoldási módot Mizsér Jenő. Hozzátette: ha a sportág kikerül az olimpiai körből, a megszűnés fenyegeti akár Magyarországon is, hiszen a központi és a magánpénzek sem áramolnának úgy bele, mint eddig.

Pálvölgyi Miklós, a férfi válogatott szövetségi kapitánya valamivel optimistább a jövőt illetően. Elmondta, hogy a nemzetközi szövetség közelmúltbeli ülésén aktív lobbizási tervet dolgozott ki. A sportág programban maradása mellett indok lehet a gazdag hagyományok mellett az is, hogy 64 ember, 2 érem kizárása nem oldja meg alapjában a gondokat, ráadásul a Sydney előtti létszámemelést nem az UIPM, hanem maga a NOB kezdeményezte. Kína, a 2008-as játékok házigazdája egyre aktívabb és eredményesebb a sportágban, s bizonyára szívesen rendezne viadalt. Pálvölgyi szerint téveszme, hogy az öttusa drága. Valamikor tényleg annak számított, de manapság, az űrtechnikával kialakított, csoda műanyagból készülő kerékpárok s egyéb sportszerek világában már semmiképpen sem. A pentatlon szempontjából az egyre népszerűbb hobbilovaglás térhódítása is sokat jelenthet, hiszen bővítené a lóválasztási lehetőségeket, javítaná az állomány minőségét, csökkentené a költségeket.

Sok mindent lehetné még felsorolni pró és kontra a témában, maradjunk annál a gondolatnál, amit Mizsér Jenő és Pálvölgyi Miklós magáénak érzett: megfelelő szakmai hozzáértéssel bárhol megrendezhető öttusaverseny, ahol létezik a sportág, ott kifejezetten egyszerűen. Márpedig mind az öt kontinensen létezik, s bár jellegéből adódóan soha nem lesz tömegsport, remélhetően nem tűnik el a süllyesztőben. És az olimpiai műsorból sem.

Deák Zsigmond, Népszava 2002.09.18.

ÖTTUSA

KÉPEK

 

 
LINKEK