FONTOS


 

Hiányérzet
Fehérvárott a férfiak utolérték a nőket

Kezdetben voltak a férfiak, aztán a nők, napjainkban pedig mindkét nem képviselői. Ne ijedjenek meg, nem a teremtés történetét kívánom felvázolni, hanem a székesfehérvári öttusázásét, amely tömören valóban így foglalható össze. Ugyanis az első időszakban a férfiak szállították a sikereket, elsősorban a sportág első Európa-bajnoka, Demeter József (1987), valamint a kétszeres (1988, 1990) junior-világbajnok, Katona Ferenc révén. A kilencvenes évek második fele már a nőkről szólt, Vörös Zsuzsanna személyében az Alba Volán szakosztálya első felnőtt világbajnokát köszönthette.

A két korszakot összeköti egy név, mégpedig Kulcsár Antal szakmai igazgatóé -- korábbi vezetőedzőé --, akit többször illettek azzal a váddal, hogy "egylábú" a szakosztálya, vagyis hol a férfiak, hol a nők húzzák a szekeret, de egy időben nem képesek nagy eredményre. Idén aztán megdőlt ez az elmélet, az egyéni vb-ezüstérmes, csapatban és váltóban világ- és Európa-bajnok Horváth Viktornak köszönhetően a férfiak felzárkóztak a nők mellé. Amikor Kulcsár Antalt arról kérdeztem, hogy a kezdeti sikerek után miért tört meg a fehérvári férfiak lendülete, a régi módszert, a központi felkészülést említette legfőbb okként.

-- Demeter Józsi kilenc évig élt Pesten úgy, hogy csak a hétvégeken járt haza. Mivel tizenéves volt, kellett mellé valaki, és engem fiatal szakemberként vonzott a feladat, vállaltam, hogy a fővárosba költözöm, és irányítom a fizikai felkészítését. Két év után azonban más kezekbe került, én pedig jobbnak láttam, ha hazatérek -- eleveníti fel a múltat Kulcsár Antal. -- Szerencsére jött egy újabb generáció -- nagyon erős csoportot kaptam, benne Katona Ferivel, aki mellett csupán az orosz Sztarosztyin büszkélkedhet azzal, hogy kétszeres junior-világbajnok tudott lenni. Vagyis feltételezhetően szép jövő előtt állt. Akkoriban azonban a fiatalok nem tudtak bekerülni a nagyok, Mizsér, Fábián, Martinek és Dobi mellé, várniuk kellett. Ahhoz viszont ragaszkodott a vezetőség, hogy Katona és Kalocsai is bekapcsolódjon a központi felkészülésbe, ám nekik ez az életforma nem felelt meg, nem bírták távol a családtól. Az a csapat három-négy éven belül szétmorzsolódott, holott kortársaik közül Sárfalvi Péter még ma is erőssége a válogatottnak, Hanzély Ákos pedig tavaly hagyta abba a versenyzést. Akkor kezdtem rádöbbenni arra, hogy egy edző életébe nem sok generáció fér bele, majdnem egy egész pályafutás kell ahhoz, hogy valakit kiválasszunk, és eljuttassuk a csúcsra.

-- Demeternek és Katonának nem sikerült egyéni vb-érmet szereznie, sikerült viszont Horváth Viktornak.

-- Ebben a csoportban is volt más tehetség, például Gárdonyi Gábor és Ossik Gábor, de közülük csak Viktor, illetve a junior vébén szerepelt Horváth András maradt. Ebben szerepet játszik, hogy olyanok is beleszóltak az életünkbe, akiknek nem kellett volna, no és az, hogy hat éve női szövetségi kapitány vagyok, a szakosztállyal kevesebbet tudtam törődni. Míg egyfelől vallom, hogy tévedtek azok, akik egykor azt állították, hogy a nőkkel ebben a sportágban nem érdemes foglalkozni, azt is állítom, hogy a nők százszoros törődést igényelnek, az edző tartalékait és idegrendszerét gyorsabban fogyasztják, mint a férfiak.

-- Mielőtt rossz véleménnyel lenne a nőkről, emlékeztetnem kell arra, hogy egykor egyedül Vörös Zsuzsanna fémjelezte a fehérvári öttusát, ő volt a megmentő.

-- Persze, és az is igaz, hogy a magyar női öttusa ma is Vörös Zsuzsa-függő, ő a válogatott meghatározó személyisége. Az ő generációjuk az első, amely úgy lett eredményes, hogy nyerni is tudott. A kilencvenes évek elején Kovács Irénék is többször álltak felnőtt világverseny dobogóján, de az aranyig Zsuzsáék jutottak el először. Kilencvenkilenc óta mindig megcsípnek egy-egy aranyat, és ők tették vonzóvá az öttusát sok fiatal lány számára. Ma már válogathatunk, az utánpótlás korú versenyzők között is nagy harc folyik a csapatba kerülésért.

-- Hogyan élte-éli meg, hogy egyszer a férfiak, másszor a nők az eredményesebbek?

-- Mindig egyformán foglalkoztam mindkét nemmel, és a munkámtól függetlenül, külső körülmények miatt, alakult úgy, hogy a férfiszakág egykor egy helyben toporgott. A már említett Katona Feri hiába ért el remek eredményeket, a felnőttek között egyszer sem kapott bizonyítási lehetőséget. Nagyon megviselt, hogy ez megtörténhetett, látja, ettől szenvedtem. Talán senki más nem fogta fel, mit jelent egy fiatal versenyző életében a mellőzés, a családnak a lemondás, ráadásul a városban sem értették, hogy ha valaki odaküzdötte magát a legjobbak mellé, miért mellőzik. Akkoriban ezt meg lehetett tenni, ma szerencsére a lehetősége sem merül fel az igazságtalanságnak, és ez egy különös szituáció eredménye.

-- Mégpedig?

-- Amikor kilencvenhat végén Pécsi Gábor kezébe került a férfiválogatott irányítása, ő visszahozta a válogatás tisztaságát, következetesen betartotta a korábban meghatározott elveket. Nekem akkor nem volt férfiversenyzőm, de láttam, hogy rendben mennek a dolgok, és nem kételkedtem abban, hogy ha egy fehérvári ismét kivívja egy világversenyen való szereplés jogát, meg is kapja. Reméltem, hogy Viktor egyszer helyet követel magának a "nagyok" között, és nem csalatkoztam.

-- Horváth Viktor idén valóban berobbant a nemzetközi élmezőnybe, eredménysora tiszteletre méltó. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de több fiatal versenyzővel előfordult már, hogy fejébe szállt a dicsőség, kezelhetetlenné vált, sőt, el is veszett a sportág számára. Mi a garancia arra, hogy Viktor nem jut erre a sorsra?

-- Elsősorban az, hogy Viktor kialakult személyiség, megfontolt, felnőtt ember. Minden edző álma, nem ösztönözni, inkább visszafogni kell őt. Azt valóban nem tudom, hogyan viselkedik egy ilyen nagy siker után, hiszen még nem volt részünk benne, de szerintem sem ettől, sem a jövőben várható eredményektől nem fog rossz irányban megváltozni. Nem illene bele az életébe a szélsőséges viselkedés -- mondja Kulcsár, majd ehallgat, hosszan elgondolkodik, és megrázza a fejét, mint aki el akarja üldözni a komor gondolatokat. -- Ha megszédítené őt a siker, nagyon elcsodálkoznék, egy világ omlana össze bennem.

-- Ott azért még nem tartunk, hogy összeomoljon a világ! Sőt, egy ideje a világ, az öttusavilág a versenyzői eredményeit csodálja. Székesfehérváron hogyan fogadták a sikereiket?

-- Azt hiszem, az ötvenes években, amikor Jakab Endre tanár úr a városban lerakta a sportág alapjait, senki sem gondolta, hogy idáig jutunk. A város sportot szerető lakosai először csodálkoztak, ha valahol eredményt értünk el, aztán meg azért hüledeztek, hogy ez nem egyszeri alkalom volt, hanem folyamatosan szállítottuk az érmeket, most meg már tudomásul veszik a világszintű eredményeket. Az önkormányzatnak nem esik nehezére támogatni a sportágat az élversenyzőktől az utánpótlásig, és segítik a létesítményfejlesztéseinket is. És szerencsére ez pártoktól, polgármestertől és politikai helyzettől független. Büszkék vagyunk arra, hogy nem szoktunk más klubokból igazolni, minden versenyzőnk saját nevelés, vagyis amit a gyerekek megnyernek, azt mind a városnak nyerik. Mindezt úgy értük el, hogy az élversenyzőinkkel Komlódy Zsolt vezetőedző mellett öt edző, Korponai István, ifj. Deák Ferenc, Mészöly Gábor, Varga Zoltán és Varga Domokos foglalkozik, az utánpótláskorúak mellett pedig Gallai István, Bence Andrea, Katona Ferenc, Szloboda József és Demeter József technikai vezető tevékenykedik. A tanfolyamrendszerünket, ahonnan a tehetségeket merítjük, nyolc-tíz külsős kolléga segíti.

-- A beszélgetést azzal kezdtük, hogy az idei vébésikerekkel a szakosztályban a férfiak felzárkóztak a nők mellé. Mi az, amit még szeretnének elérni?

-- Hmm... Tudja, az elején még számolgattuk a szakosztályban a különböző hazai és nemzetközi versenyeken szerzett érmeket. Aztán a hazaiak közül már csak az aranyakat számoltuk, mert nem győztük a nyilvántartást. Egy ideje pedig teljesen elvesztettem a fonalat. Nemrégiben gondoltam rá, hogy pontos számvetést kellene készítenem, ötvenen túl ez már szinte kötelező is. A mérlegkészítés a jövő miatt is fontos, hiszen csak úgy lehet előrelépni, ha tudjuk, hol tartunk. De hogy feleljek a kérdésére: Vörös Zsuzsa világbajnoki sikerével mindenért kárpótolt a sors. Szerencsés vagyok, hogy ezt megélhettem. Ráadásul hazai környezetben, a Margitszigeten, rengeteg néző előtt örülhettünk, és még az aranyérmeseket szállító hintóra is felszállhattam...! Ha már nem lesz több hasonló élményem, akkor sem szólhatok egy szót sem. Nincs hiányérzetem... illetve csak egy jól sikerült olimpia hiányzik az életünkből. Tudom, hogy az még nagyobb feladat, mint egy világbajnokság, sokaknak beteljesületlen álom marad, de mi mostantól az álom valóra váltásáért dolgozunk.

Füredi Marianne, Nemzeti Sport 2001.09.02.

ÖTTUSA

KÉPEK

 

 
LINKEK