Az idei Világkupa-sorozatot záró Westel-Ericsson férfiviadal alkalmából Budapestre látogatott Klaus Schormann, a nemzetközi szövetség (UIPM) decemberben újabb négy évre megválasztott elnöke. A német sportvezetővel folytatott beszélgetésünket kellemetlen kérdéssel kezdtük.

- Mi az oka annak annak a sajnálatos ténynek, hogy az idei Világkupa-sorozat mindössze három versenyből állt, visszalépett San Antonio és Szöul is, és manapság alig vállalkozik valaki rendezésre? Régen az olaszok, még régebben a szovjetek is sorra rendeztek versenyeket.

- Számomra is nagy meglepetés, hogy az olaszok idén nem vállaltak viadalt, és az is, hogy az amerikaiak, akik pedig olimpiai ezüstérmessel büszkélkedhetnek, lemondták a hagyományos San Antonió-i versenyt. Hogy mi lehet az oka? Olimpia utáni évben mindig nehezebb az újrakezdés, már csak a vezetőségváltások miatt is. Az amerikaiaknál és az olaszoknál is változás történt, az újak még nem rázódtak bele, nem vették át az örökséget. Vannak, akiket az hátráltat, hogy sok pénzt fektettek az olimpia előtti időszakba, ám Sydneybe nem jutott ki versenyzőjük, nincs mit kamatoztatniuk. Ilyenek például a csehek és a koreaiak.

- Elképzelhető, hogy ez is szerepet játszik a versenyek csökkenésében, de nem inkább az, hogy az UIPM egyre nagyobb terheket rak a rendezők vállára? A házigazdák feladata a technikai küldött ellátása és utaztatása, az orvosi küldött, valamint az Eurosport stábjának ellátása, továbbá az újabban minden versenyen kötelező, igen drága doppingvizsgálat is a rendezőket terheli. A nemzetközi szövetségnek nem kellene jobban támogatnia a rendezőket, és legalább ezeknek a költségeknek nagy részét átvenni? Egy rangos viadal lebonyolítása úgyis elég nehézséget és kiadást jelent. Félő, így lassan elfogynak a versenyek...

- De, számíthatnak a segítségünkre. A szövetség kincstárnokával, Bretz Gyulával szoros kapcsolatban állok, és felülvizsgáljuk, hogyan lehetne több támogatást nyújtani a rangos versenyek rendezőinek. Azért nem olyan szomorú a helyzet, mert csak a Világkupa-állomások száma csökkent, ami fájdalmas, ám a kisebb versenyek tekintetében előrelépés történt. És a hagyományos rendezők is biztosítottak minket, hogy visszatérnek a vérkeringésbe. Egyébként a végrehajtóbizottságnak az a véleménye, hogy a korábbi hét-nyolc Világkupa túl sok volt. Az ideális a négy-öt lenne, hogy legyen kiejthető gyenge eredmény, míg most erre nincs mód, mind a három beleszámít a rangsorba.

- Jelentős összeget öltek bele a sportágat népszer?sítő, ám sportértékkel nemigen bíró World Tour-sorozatba, aztán mégis a szüneteltetése mellett döntöttek. Nem lett volna szerencsésebb az "igazi" versenyekre fordítani azt a pénzt?

- Azt az összeget a szponzorok kifejezetten a World Tour-sorozatra adták, másra nem lehetett felhasználni. Szándékunkban áll újraindítani a sorozatot, mert a szponzorok is ezt kívánják. De mindenképpen új formát kell kitalálni, mert ami népszer?sítés szempontjából bevált mondjuk Ázsiában, az nem volt életképes a sportágban főszerepet játszó Európában. Szerintem más-más versenytípus kell a különböző régiókban. A folytatásról az év vége felé várható döntés.

- Igaz, hogy apróbb nehézségek előfordulnak a sportágban - melyikben nem? -, ám tény, hogy az utóbbi időszakban stabilizálódott az öttusa helyzete. Már nem az a kérdés, hogy az olimpiai programban maradjon-e, hanem hogy hány versenyszámban és hány indulóval rendezzék meg az ötkarikás küzdelmeket. A NOB azonban elnökválasztás előtt áll...

- Értem a kérdést. Mind az öt elnökjelölttel találkoztam már, jó kapcsolatban, de úgy is mondhatom, baráti viszonyban vagyok velük. Mindegyikük megerősítette, hogy nem bántják az öttusát, az újkori olimpiák és az öttusa szülőatyjának, Coubertin bárónak az emléke kötelezi őket. Mint mondták, szükség van a tradicionális sportágakra, és ez nagyon jó érzés.

Füredi Marianne, Nemzeti Sport 2001.05.19.