Az öttusázás magyar szerelmesei 1999 júliusában örökre megtanulták Libor Capalini nevét: a 28 éves cseh versenyző volt az, aki a margitszigeti világbajnokság záró számában ott loholt Balogh Gábor nyakában. A kitűnő futó akkor - szerencsére - alulmaradt a küzdelemben, ám teljesítményére mindenki felfigyelt.

Capalini részt vett az elmúlt héten rendezett budapesti fedett pályás viadalon, és negyedik lett a vasárnapi egyéni döntőben. Azaz ismét jó eredményt elérve hallatott magáról, pedig többen már azt hitték, hogy ahogy berobbant az élmezőnybe, úgy tűnik el onnan.

- A budapesti világbajnokságon szerzett ezüstérmével igencsak meglepte a közvéleményt, és az az ezüst lehetett volna arany is. Ön hogy emlékszik vissza a két évvel ezelőtti versenyre?

- A világbajnokságról nagyon kellemes emlékeim vannak, nagyszerű volt a rendezés, gyönyörű a környezet. Az ezüstérem miatt azonban nem vagyok teljesen boldog. Egyrészt örülök, hiszen életem legjobb eredményét jelenti még ma is az az érem, ám csalódást is érzek. Nagyon közel álltam a világbajnoki címhez, és nem tudom, megadatik-e még egyszer, hogy az arany kapujában álljak - felelte Capalini.

- Min múlott a győzelme? Rossz taktikát választott a futásban? A rajt előtt ugyanis Balogh csupán nyolc ponttal, vagyis két másodperccel vezetett ön előtt, és mivel őt gyengébb futónak tartották, sokan biztosra vették, hogy a háromezer méter során megelőzi Baloghot.

- Nem hiszem, hogy a taktikámmal lett volna baj. Inkább az volt a gond, hogy nekem már a selejtezőben nagyot kellett futnom ahhoz, hogy ott lehessek a döntőben. Túl sok idő nem volt a regenerálódásra, így másodszor már nem tudtam ugyanolyan teljesítményt nyújtani.

- Tavaly úgy tűnt, ön is "egyversenyes" öttusázó lesz, mint mondjuk Parigin, aki csupán egy rangos versenyen remekelt. Igaz, az az atlantai olimpia volt.

- Az elmúlt évről nem szívesen beszélek. Nagyon rossz emlék. Télen csontrepedés volt a bokámban, és mivel későn kezdték el kezelni, nyolc hétig gipszben voltam. A világbajnokság előtt mindössze kilenc hetet tudtam edzeni. Ezek után nem csoda, hogy Pesaróban még a döntőbe sem jutottam. Furcsa, de tény: az előző évi ezüstérmes kiesett a selejtezőben... A székesfehérvári Európa-bajnokság némi vigaszt jelentett, ott már megcsíptem a tizedik helyet.

- Mostanra teljesen felgyógyult?

- Igen, egészséges vagyok, és jó lenne sérülés és betegség nélkül végigdolgozni az idényt. De nem tudom elfelejteni, hogy már nem tartozom a fiatalok közé, így a sérüléseknek is jobban ki vagyok téve, no és lassabban regenerálódom. Ezzel sajnos számolnom kell.

- A sportolók általában olimpiai ciklusokban gondolkodnak. Ön Athénig tervezi a pályafutását?

- Már csak rövid távú terveim vannak. Idén a világbajnokság a legfontosabb. Ha ott jól szerepelek, csinálom a következő nagy versenyig, vagyis világbajnokságtól világbajnokságig tervezek. Hogy ezzel "kihúzom-e" az olimpiáig? Nem tudom.

(füredi), Nemzeti Sport 2001.02.27.