FONTOS


 

Dobi Lajos csak a szépre emlékezik
Közvetlenül a csúcs alatt


Az öttusa a sokoldalú emberek sportja. Aki itt megállja a helyét, az az élet egyéb területén sem vall kudarcot. A kitartás jellemző rájuk, de közöttük is akad néhány legendásan kemény sportoló. Közéjük tartozik Dobi Lajos, aki huszonegy évet szentelt az életéből az öttusázásnak. Ebből a Csepel versenyzője tizenhat szezonon keresztül volt válogatott. "Lehet, hogy Hanzély Ákos megint belevág mert szüksége lehet rá a Csepelnek - kezdi azonnal, amikor találkozunk, majd rögtön hozzáteszi: "Mondtam is magamban, miért nem nekem szóltak.'' Ez a két mondat is tökéletesen jellemzi a személyiségét, az öttusához való viszonyát. Nyilván tréfának szánta a megjegyzést, hiszen Hanzély Ákos, a csepeli öttusázók vezetője is tavaly abbahagyta már a versenyzést. Az ő esetleges kényszerű visszatérése is szenzáció lenne, hát még az övé, Dobié!

Negyvenhat évesen ritkán fordul meg ilyesmi az ember fejében...

Benedek Ferenc, Dobi csepeli mestere kedvenc tanítványának nevezte őt, pedig néhány klasszis megfordult a keze alatt Balczótól Sárfalvi Péterig.

"Pörlekedett is eleget velem a Főnök, hogy legyen eredmény. Ezzel pedig mindig képes volt valami pluszt hozzáadni a ver-senyeredményemhez. Az edzésen ugyanis mindig gyengébbet nyújtottam, mint az éles helyzetben.''

Bajnokság, futás, 3000 méter. Tomaschof Sándort akkor ebben a számban nem lehetett megverni. Dobi sem előtte, sem utána nem tudta legyőzni, de akkor, ott, amikor nagyon kellett, rá tudott verni néhány másodpercet... Persze, mindezt a rengeteg edzésnek köszönhette. Benedek Feri bácsinak három jelszava volt: munka, munka és munka... Napi három-négy foglalkozás, kora reggeltől késő délutánig. Úszás, lovaglás, lövészet, futás, vívás - szépen beosztva. Ez annyira be volt betonozva, hogy ha valaki megkérdezte egy akkori válogatott öttusázótól, hogy mit csinál mondjuk négy év múlva, február 9-én, pénteken reggel kilenckor, akkor az illető nyugodtan rávághatta, hogy lovasedzése lesz... Még szombaton is edzettek, bár aznap csak két szám volt... A hét végén meg vívóversenyek. S így ment ez novembertől márciusig.

"Feri bácsi ránk kényszerítette ezt a tempót."

Dobi ebből az erőltetett menetből még mára is megtartott valamennyit, hiszen hetente háromszor úszik, s futni is szokott. De mivel két hónapja fáj az Achillese, ez mostanában kimarad. Fel is szedett néhány kilót, de ennek hamarosan el kell tűnnie, mert van az efféle sérülésre egy nagyszerű gyógymódja.

"Egy vastag laticelt teszek a cipőmbe a sarkam alá, és ettől egy-két hét alatt elmúlik a fájdalom. Régi orvosunk, Prónai Laci bácsi ajánlotta, még Balczó is alkalmazta ezt, s mindig bejött."

A súlynak fontos szerepe volt az életében. Amikor a felnőtt válogatotthoz került, megkérdezték tőle, mennyi a versenysúlya. Erre ő, egy kis ráhagyással, 76-ot vallott be. De ezt évről évre lejjebb vitték, és egyszer elérte a valódi, a hetvenkilós határt. Csakhogy Török Ferenc, akkori kapitány a következő beállításnál még alacsonyabb testsúlyt határozott meg, s 69-et írt elő. Erre Dobi megjegyezte, hogy ha sokáig tart még a pályafutása, ötven kilósan fogja befejezni a versenyzést... A kilókkal kapcsolatos a híres, fél- kilós túllépése is. "Török Feri nagyon figyelt a saját maga és a versenyzőinek a súlyára. Ezt rendszeresen ellenőrizte is, és én akkor hetven kiló, és ötven deka voltam. Ezért a fél kilóért ötezer forintra büntetett... El is nevezték a többiek azt a kis húsdarabkát Dobi-karajnak. Egy másik alkalommal, edzőtáborba indulás előtti estén már nem is vacsoráztam. Reggel ráálltam a mérlegre, és több voltam hetvennél. Más választásom nem volt, jól felöltöztem és vagy fél órát futottam, mielőtt jelentkeztem a csapatnál. Otthon, az elindulás előtt kaptam egy friss almás pitét, amit a kezemben fogtam, amikor beléptem az ajtón. Török megérezhette az illatát, mert azonnal a mérlegre parancsolt, pedig ez az első futás után szokott megtörténni. Hiába mondtam ezt, nem tehettem egyebet, rá kellett állnom. Félve léptem a mérlegre, miközben a kezemben maradt a pite. Amikor láttam, hogy a határ alatt maradtam, minden jelenlévő legnagyobb irigységére jóízűen megettem a süteménytÉ''

Dobi Lajos pályafutására nagy hatással volt Balczó András, akivel klubtársak is voltak, később pedig edzője lett az öttusa-le-genda.

"Én is ott voltam 1969-ben, abban a harmincezres tömegben, amely buzdította Bandit, amikor világbajnok lett Budapesten. Lehet, hogy akkor dőlt el bennem végleg, hogy komolyan fogok öttusázni. Balczóval edzeni is óriási dolog volt, bár sokszor nem bírtam vele a lépést. Képes volt ólommellényben végkimerülésig hajtani magát.''

Dobi nemcsak a munkában volt kitartó, hanem a Csepelt is hűséggel szolgálta. Hétesztendősen, 1962-ben kezdte a sportolást, kezdetben úszóként. Mivel Pestszenterzsébeten lakott, kézenfekvő volt a színhely. Széchy Tamás ki is választotta, mint tehetségest. Többek között a Wladár testvérek társaságában. De végül nem tudott elmenni Széchyhez, mert megbetegedett. Később áttért a háromtusára, majd az öttusára, amit egészen 1990-ig űzött a piros-kékeknél. Náluk mindig különlegesen jó volt a hangulat. Benedek Feri bácsi rendszeresen elvitte őket az ország különböző helyeire néhány napos kirándulásra. Ekkor bejárták az adott tájegységet, és mindenki készült is valamilyen ismertetővel. Megmászták a várakat, megnézték a műemlékeket, az írók, a költők sírjait, s tettek rájuk koszorút. Nem kötelező edzőtáborok voltak ezek, de mindenki elment, sőt, néhány srácot a szülei is elkísérték.

Lajos a sportolás mellett két évig dolgozott is. Pincérként végzett, és ebben a szakmában töltötte el ezeket a "munkás" éveket a Bakony étteremben. Aztán ő is "profi" lett. Hetvennégyben belépett a Csőgyárba segédmunkásként, ez lett az ő sportállása... Havonta egyszer ment be - a fizetéséért. Ilyenkor meg is állt az élet az üzemben, mert élménybeszámolót kellett tartania a "kollégáinak".

Az utolsó években már csak a pénzért öttusázott, mert akkortól lehetett ebből már profitálni is. Mivel a keretbe bőven befért, kilencvenig aktív volt. S hogy miért éppen addig?

"Megmondtam Török Ferinek, hogy egy évvel tovább leszek versenyző, mint ameddig ő kapitány. Mivel ő nyolcvankilencben felállt, én még a következő évben is ott voltam a szezonkezdő edzőtáborban, megtartottam a szavamat. Az év végén azonban végleg visszavonultam."

Edzőként még ott maradt Csepelen - egészen tavalyig. Minimálbért kapott a gyerekekkel való foglakozásért, de nem verte az asztalt, mert úgy érezte, tartozik ennyivel az öttusának. Mellette megvolt az anyagi biztonsága, ugyanis sofőrként dolgozott a reptéren. Öt éve volt egy balesete, de azt kisebb sérüléssel megúszta. A mai napig sem engedte el a volánt, taxisként dolgozik.

A pályafutása alatt három nagy korosztállyal is tusakodott. Kezdetben a Kancsal, Maracskó, Sasics, Horváth, Kelemen, Villányi gárdával küzdött, majd következett a Szombathelyi, Császári, Buzgó, Pajor, Kurucz team. Ô azonban szerepelhetett még a nála fiatalabbakkal is, Fábián, Martinek, Mizsér, Balaska, Kálnoki is volt az ellenfele illetőleg a csapattársa.

Mikor mit diktált a számára az örök és megunhatatlan társ, az öttusa...

Gadácsi János, A Színes Sport 2001.02.09

ÖTTUSA

KÉPEK

 
 
LINKEK