FONTOS


 

"Mint akinek meghalt az első szerelme..."
A papírforma csak arra volt jó, hogy eldobjuk


A női szakág első ízben szerepelt az olimpia programján, első alkalommal adatott meg a hölgyek számára is, hogy érmeket akasszanak a nyakukba. Ebben az "akasztgatásban" mi is szerephezjuthatunk - reméltük, hittük a játékok előtt. A végeredmény, az október 1-jei verseny után azonban szembesülnünk kellett a szomorú ténnyel: a sydneyi olimpia nem a miénk volt. A két lány, Vörös Zsuzsanna és Simóka Nóra a vert mezőnyben végzett. Az előbbi, a világ- és Európa-bajnok Vörös tizenötödik lett, Simóka pedig az utolsó előtti helyen, a huszonharmadikon fejezte be a versenyt. Bárhogyan is forgatjuk a szavakat, bárhonnan is közelítünk e kérdéshez, csak oda lyukadhatunk ki, hogy csalódást okoztak.

Vajon mi lehet, mi lehetett az oka a gyenge szereplésnek? A választ Kulcsár Antallal, a női szakág szövetségi kapitányával kerestük, s bár sok mindenre fény derült, okosak, mindenre választ adni tudók ezután sem lettünk.

- Úgy érzem magam, mint akinek meghalt az első szerelme . - ezzel a nyílt és őszinte mondattal kezdte a beszélgetést a kapitány, amikor a hogyléte felől érdeklődtünk.


Sydneyben Kulcsár Antal kapitány óvó tekintete sem segíthetett Zsuzsán

A válasz érthető, elfogadható, hiszen ő is, a szakág is szebb tervekkel várhatt az olimpiát.

- Feltételezhető azonban - folytatva az ön gondolatát -, hogy ebben az esetben van élet a halál után is. Márcsak azért is, mert visszafordíthatatlan dolog nem történt ott a távoli Ausztráliában. Csupán annyi történt, hogy a női szakágat képviselő két hölgy számára balul sikerült a verseny. Igaz, ez az év - az elmúlt négy év - fő versenye volt, mégsem kell senkit és semmit temetni.

- Természetesen nem erről van szó, nem is így értettem. Azért mondtam azt, amit mondtam, mert valóban szerettem volna magyar lányt is látni a dobogón.

- Tény, hogy erre minden esélyünk meg is volt. Már akkor is, ha a papírformát vesszük alapul.

- Már amennyire létezik papírforma ebben a sportágban, főleg egy ilyen fontos, idegtépő verseny előtt.

- Esélyesek azért természetesen voltak, még akkor is, ha nyolc-tíz lánynak szinte egyforma esélye lehetett az aranyéremre. S ebben az elitben volt Vörös Zsuzsa is.

- Most mondhatnám, hogy idegileg nem tudta elviselni a rá nehezedő terhet, de ha csupán erre hivatkoznék, nem az igazat mondanám. Tény, hogy feszült volt, de csak olyan egészséges mértékben, mint általában a fontos versenyei előtt. A képhez azonban hozzátartozik az is - s ezt sem a kifogás keresése miatt mondom -, hogy az utolsó napokban sok olyan üzenetet is kapott, amelynek örülni kellett, hiszen az itthoniak bizakodását, reményét fejezte ki, ám hatalmas terhet rótt rá. Amennyire tudtam, igyekeztem is függetleníteni őt ezektől a talán túlzott reménykedésektől. Hogy mennyire sikerült, azt nem tudom. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a nagy egészben, a végső szereplésében nem ez játszotta a főszerepet.

- Akkor mi? Mi lehetett az oka, hogy végül a szerény tizenötödik hellyel kellett beérnie Zsuzsának, s hogy Simóka gyakorlatilag három szám után fejezte be? Nézzük a számokat, a tusákat, hol mi "ment el".

- A lövészetben Nóra volt a jobb, Zsuzsa csak 173 körig jutott, itt elveszített mintegy tíz kört, ami 150 pontot jelentett. Azt nem állítom, hogy már itt elveszett az arany, vagy a dobogós helyezés, az azonban biztos, hogy már futnia kellett az eredmény után. Azt mondtam az olimpia előtt, hogy az egyes után nyolcasnak kell következnie, vagyis 180 kör fölötti eredményt kell hoznia. Nem sikerült.


Vörös Zsuzsa erőssége a futás és a vívás

- Lehet, hogy ez a sokk volt az oka, a gyengébb vívásnak is?

- Nemhogy gyengébb, hanem gyenge. A huszonhárom asszójából csak tizenegyet nyert meg, tizenkettőt elveszített, ez pedig csak 800 pontot hozott. Kevés, különösen akkor, ha a lövészet során elveszejtett pontjait is ide számolom. Ettől függetlenül, a körbeveréseknek koszönhetően, nem ment el tőle a mezőny. 960 pontot csak négyen vívtak, 800-at pedig kilencen.

- Kis túlzással azt mondhatom, hogy szinte kereségélték egymást a hatalmas teremben, szemmel láthatóan nem volt, nem lehetett kontaktus az edző és a tanítványa között.

- Valóban nem volt, mert olyan szoigorúan, szinte hermetikusan zárták el az edzőket a versenyzőktől, hogy szinte csak jelbeszéddel tudtak érintkezni egymással. Pedig nincsen versenyző, akinek ne lenne hullámvölgye a vívás alatt, ekkor pedig kell a jó szó, a bíztatás, vagy éppenséggel a letolás. Ezekre nem volt lehetőség Sydneyben, így aztán csak egyetlen alkalommal tudtunk néhány szót váltani egymással.

- Függetlenül a sűrű vívómezőnytől, ekkor már nem volt esély a dobogós helyezésre. Sem Zsuzsának, sem Nórának.

- Két szám után nem lehet sem temetni, sem ünepelni.Ekkor még nyílt volt verseny. Bármi lehetett, különösen azért, mert hátra volt még a mindig bizonytalan lovaglás, amiről aztán kiderült, hogy végleg eldöntötte a sorsunkat.

- Előtte azonban még úsztak egy jót a lányok.

- Különösen Zsuzsára vonatkozik ez a jelző, hiszen tíz helyet ugrott előre ebben a fizikai számban. Egyéni csúcsot ért el, ami önmagáért beszél. A maxmimumot tudta hozni.

- "Megéri" jól úszni? Úgy értem, hogy jól fizet-e ez a szám?

- Gyakori vitatéma ez a klubedzők és köztem. Azt vallom, hogy a jó úszással nagyot lehet fogni, mint Sydneyben is. A szám után beszéltünk, s úgy fogalmaztuk meg a terveinket, hogy a pontszerző helyet célozzuk meg. Ekkor már ugyanis csak erre volt reális esély és lehetőség.

- Egészen addig, amíg el nem jött a negyedik szám, a lovaglás. Emlékszem, a lövészet után azt mondta nekem, úgy érzi, ma még lesz valami előre nem látható dolog. A lovaglás tényleg olyan volt, mint egy rémálom. A két magyar, és a harmadik, a nyártól már görög Partics Kati, egymás után következett, s egyikük félelmetesebb dolgokat produkált, mint a másik.

- Erről napestig lehetne beszélni, mint ahogy téma is volt ez a verseny után.

- Volt, aki dicsérte a lovakat, volt, aki kárhoztatta őket.

- Le kell szögezni, hogy a lóállomány nem volt rossz. Ennél több jót azonban nem tudok elmondani róluk. Ezeket az állatokat "igazi" lovasok, tehát díjugratók lovagolták be, az ő kezükhöz, az ő "szakmaibb" kezükhöz szoktak. Más szárkezelés, más lovaglási stílus. Más parancsok, más reflexek rögződtek az állatokban, s ennek az eredménye - eredménytelensége - jött ki az öttusázók versenye során. Nem véletlen, hogy nem volt hibátlan pálya. Zsuzsa lova egy nappl korábban, a férfi verseny során az egyik versenyzővel nem fejezte be a pályát, s a másikkal is nagyon gyengén ment. Zsuzsa, aki jó lovas, az utolsó előtti akadályig egyetlen verőhibával ment, aztán néhány másodperc alatt minden elveszett. A hármasugrás második elemét nem volt hajlandó megugrani a ló. Azt hiszem, naplementéig sem csinálta volna meg a B-elemet. Ez ellen nem lehet mit tenni, erre nincsen gyógyszer.

- Gondolom, még most is kirázza a hideg, ha Simóka vad vágtája az eszébe jut.

- Azt kell mindanom, örülhetünk, hogy Nóra kisebb zúzódásokkal és enyhe agyrázkódással megúszta. Az a ló akkor már megállíthatatlan volt, s a lovas a lehető "legjobb" helyen esett le a nyergéből. Számára ezzel véget is ért az olimpia.

- Zsuzsa meg visszaért majdnem oda, ahol az úszás előtt állt.

- Ekkor már a második terv, a pontszerzés sem tűnt megvalósíthatónak. Azon a girbegurba pályán - nem is értem, milyen ötlettől vezérelve jelöltek ki ilyen vonalvezetésűt, bár ugyanilyen volt az előolimpián is - mindent megtett Zsuzsa, ennyire futotta, bár tudnivaló, hogy ekkor már nem volt benne az a tűz, mint amivel elkezdte a napot. Teljesítette a távot, tizenötödik lett. Ennyi történt, s nem több.

- Ha mással nem, hát annyival azért több, hogy volt min elmélkedni, volt min elgondolkozni a balul sikerült nap után.

- Megtettük. Ezzel együtt azt mondom, hogy különösebb magyarázatot ne várjanak tőlem. Tudom, hogy a felelősség nagyobbik része az enyém, ám ha holnap lenne a verseny, akkor sem tudnék semmilyen csodát tenni, semmiféle olyan tanácsot adni, ami a biztos győzelemhez vezet. Az öttusa ilyen játék, ilyen sport. Ezért említettem az elején azt a bizonyos papírformát.

- Ami nem létezik.

- Ha a pesti vébén Zsuzsa, mondjuk második, megünneplik. Ha a fehérvári Európa-bajnokságon, mondjuk bronzérmes, akkor sem veszik a fejét. Most sem szabad leírni őt, azzal együtt, hogy nehezen jutott túl a rossz élményen, nehezen dolgozta fel. De azt hiszem, már túl van rajta, s ez a legfontosabb. Huszonhárom éves, ilyen korban még viszonylag könnyű feldolgozni a rossz élményeket. Különösen úgy, hogy nem sokban volt része korábban. Az ő számára is megmutatta a csúnyábbik arcát az öttusa. Meg egyébként is. A verseny csak kirakat, a hétköznapokon kell tudni legyőznie önmagát annak, aki igazán nagy, aki igazi klasszis akar lenni.

- Mintha már hallottunk volna ilyent a nagy előddel, Balczó Andrással kapcsolatban.

-ĘMeg is koronázta a pályafutását, hosszú út végén született meg az az olimpiai aranyérem.

- Akkor most hogy is van ezzel az első szerelemmel?

- Csak arra a napra értettem, az pedig már szerencsére elmúlt, s egyre ritkábban jut az eszünkbe. Tudja, olyan ez az öttusa, hogy naponta bele lehet halni, ám ugyanennyiszer fel is támad az ember.

RÓTH FERENC, A Színes Sport 2000.10.25

ÖTTUSA

KÉPEK

 
 
LINKEK