|
|
| ||||
|
|
Balogh Gábor ötkarikás tervei A vitrinből csak az olimpiai arany hiányzik 
Martinek János befejezte. Ő volt az utolsó öttusázó a klasszikusok közül. Mert a mai öttusa már más. Ezt a tévének rendelték alá, mint annyi mindent a sport világában. Aki látta a budapesti világbajnokságot, tudja, miről beszélek. Örültünk a magyar sikereknek, de világos volt, hogy mostantól ez ugyanolyan show-műsor, mint a kosárlabda az amerikai ligában, vagy a Párizs-Dakar Rallye a sivatagi homokon. Látvány kell és a tévé-guruk megcsinálják a látványt. S nemcsak azt: a látványhoz illő versenyzőket is. Meg fogják tanítani őket arra, milyen módon viseljék magukat, ha győznek, ha nyilatkoznak, vagy ha odamegy hozzájuk a főnök és gratulál.
Balczó András és Igor Novikov összesen 9 világbajnokságon győztek, mégse illenek ebbe az új öttusába. Talán Martinek is ezért mondta, hogy ennyi és nincs tovább. Végtére 34 évesen még megpróbálhatta volna magát és az olimpiát. A Mindenkori Legnagyobb épp ennyi volt, amikor Münchenben győzött. Kérdezhetnénk, persze: nem ugyanúgy kell-e vívni, futni, lovagolni Sydneyben, ahogy Münchenben kellett? Nos, nem. Annak idején a körülményeknél erősebb volt a versenyzők tudása. Mára ez megfordult. Nem azért, mintha Balogh és Sárfalvi gyengébb öttusázó volna, mint a régiek. Nem, a verseny feltételeit változtatták meg, főként azért, hogy kiszámíthatatlan legyen. Ha valaki megfigyeli, miként nyúltak bele a televízió kedvéért néhány sportág "lényegébe", azt veszi észre, hogy a változások nyomán a versenyek sokesélyesek lettek. Ki gondolta volna, hogy a sakkban polgárjogot nyert a snell? Hogy ez miért történt? A fogadásért. Ma már fogadni lehet mindenre. A képernyő alján megjelenik, hogy válasszam ki a meccs legjobb játékosát, a 100 méteres síkfutás győztesét, azt, hogy lesz-e világcsúcs 400 gyorson, s néha még azt is, hányadik menetben fogja kiütni egyik a másikat. Ott a telefonszám, s a tarifa, amely többszöröse a normál beszélgetések díjának, tessék csak tessék, várjuk hívását, nyerhet, gratulálunk a kiskunfélegyházi győztesnek! Hogy valójában ki nyer és mennyit, arról csend van, és arról is, hogy a sport igazi győztesei ők ott a háttérben, akiknek sose fogjuk megtudni a nevét. Azt hiszem, jó időben hagytad abba, Martinek János! Ez egy új világ. Nem a tiéd. Végh Alpár Sándor, Heti Sport 2000/8 |
Budapesttől - Mexikóig | ||
|
||
Martinek János |
||
|
FONTOS
