Hogy honnan ez az alázat?

"Balczó is ilyen volt!"

Az elmúlt közel másfél évtized magyar öttusasportja elképzelhetetlen lett volna Martinek János nélkül. A nyolcvanas évek második felének aranycsapatából Mizsér Attila és Fábián László régen abbahagyta, amikor "Janika" még mindig a legjobbak között küzdött. Atlantában, nyolc évvel a szöuli olimpián nyert két aranyérme után harmadik tudott lenni.

De hogy is kezdődött ez a nagyszerű pályafutás, amelynek hivatalos végeként néhány hete, az országos bajnokságon volt a búcsúztató egy nagyszerű palacsinta-parti keretében.

Az öttusát sokakhoz hasonlóan nem a sportág iránt már gyermekkorban érzett elkötelezettség miatt választotta, hanem egyszerűen kiválasztották. Ifj. Benedek Ferenc úszó tanítványát a szakemberek elcsábították öttusázni. Nem is csalódtak benne, mert tehetsége, és hihetetlen szorgalma révén eljutott a felnőtt válogatottságig. A mérföldkő az ezerkilencszáznyolcvanhetes Moulins-i világbajnokság volt. Előtte tizenkét éve nyert a magyar csapat világbajnoki címet. Még hetvenötben, Mexikóban győzött a Maracskó Tibor, Sasics Szvetiszláv, Kancsal Tamás alkotta gárda. Azóta várták az újabb sikert, aminek érdekében már-már az összes lehetséges összeállítást kipróbálták,de egy sem vezetett sikerre. Ezért hozta össze Török Ferenc akkori szövetségi kapitány 1987-ben a Fábián, Martinek, Mizsér triót, amely talán annak ellenére sem számított igazán esélyesnek, hogy Mizsérnek volt már egyéni világbajnoki címe két évvel korábbról, Melbourne-ből, és Fábián sem számított kezdőnek. A rajt nagyon rosszul sikerült, a lovaglásban az utolsók lettek, hatszázhatvan pont hátránnyal az első helytől. Akkor még négy napig tartott a verseny, így a kapitánynak volt ideje "beszélni" a versenyzők fejével.

"Összehívott bennünket Török Feri - emlékszik vissza Martinek - , és azt kérte, hogy adjunk bele a hátralévő négy napon mindent, hogy emelt fővel távozhassunk. Ha akkor ez nem sikerült volna, talán utóljára szerepelt volna ebben a felállásban a csapat."

Szerencsére sikerült! Talán éppen azért, mert nem volt már veszteni valójuk. Napról napra javultak, és az utolsó szám, a futás előtt az emelt fővel való távozás lehetősége meg is volt, hiszen a negyedik helyre küzdötték fel magukat. De még ekkor sem gondolhatták komolyan azt, ami végül bekövetkezett. Megnyerték a futást, és a világbajnokságot is!

"Ezek után mindenki azt mondta Szöul előtt, hogy mivel ilyen tragikus lovaglást még egyszer nem produkálhatunk, ezért eleve hatszáz pont előnnyel indulunk a többiekhez képest."

Tartották is magukat az eredeti "tervhez" a fiúk, és csodálatos versenyben győztek, Martinek Jani pedig hatalmas meglepetésre 23 évesen az egyéni aranyat is megszerezte. A rádióriporter Radnóti László sírva kiáltotta világgá a magyarok diadalát, és Martinek sikerét, amelyre Balczó András müncheni győzelme óta vártunk.

"Ilyen kitűnő hármas sehol máshol nem állt össze, ennek volt köszönhető a győzelmünk. Az lehet, hogy egyéniben a rutinosabb Mizséréktől várták inkább az aranyat, de a mezőnyben legalább tizenöt esélyes versenyző volt, közöttük én is . Engem kifejezetten feldob a nagy feladat, jobban tudok koncentrálni, nagyon szeretek élesben versenyezni."

A szöuli olimpia más szempontból is emlékezetes a számára, mert ott ismerkedett meg feleségével, a tornásznő Storczer Beával, akivel azóta is boldog házasok.

A barcelonai olimpiáról nincsenek kellemes emlékei, pedig életében először turistaként lehetett jelen egy nagy versenyen. A Csorba-tónál edzőtáborozás közben megfázott, nem kerülhetett be a csapatba. MajdŐ megszakadt a szíve, mert csak nézhette az olimpiai tusakodást.

Atlanta előtt szintén nem benne bíztak, talán már öregnek tartották, a fiatalabb Hanzély Ákostól és Sárfalvi Pétertől várták az érmet, mégis ő mentette meg a magyarok becsületét harmadik helyével. (Csapatversenyt már nem rendeztek.)

"Életem legnagyobb teljesítményeként a Moulins-i talpraállásunkat tartom, de utána közvetlenül az atlantai harmadik helyem következik. Senki sem számított erre, hiába voltam kétszeres olimpiai bajnok, meglepetés volt a jó szereplésem."

Ő az a versenyző, aki kipróbálhatta az öttusa hagyományos, több napos formáját, és a modern, néhány óra alatt lezajló változatát is.

"Ma már a fizikai számok dominálnak. Minél keményebb valaki, annál több az esélye. Régebben a technikai számok voltak fontosabbak, mert volt idő összeszednie magát az embernek. Az az időszak közelebb áll a szívemhez."

A maiak nem kérdezgetik, nem igénylik különösebben a segítségét. Az egynapos verseny ténylég nagyon különbözik attól, amelyikben Martinek fénykorát élte. Syneyben Zsivótzky Gyulával az adidas vendégeként a helyszínen szurkolhat a magyar versenyzőknek.

Martineknek Balczó András volt a példaképe, de ő maga is olyan életet él, amit bárki példaként állíthat a fiatalok elé. Nincs olyan öttusaverseny, amelyen ne lenne jelen. A legkissebbeknek éppúgy állítja az akadályokat a lovaspályán, mint ahogy ha kell, lebontja a vívópástot egy verseny végeztével. Az ő bírói működését senki sem kérdőjelezi meg. Hogy honnan ez az alázat?

"Balczó is ilyen volt!"

Császári Attila, a Magyar Öttusaszövetség elnöke mesélte róla, hogy amikor még a pályája elején járt Martinek, és gyengélkedett a lövészete, a vébé előtt megkérdezte tőle: "Mondd Jani, nem gondolod, hogy ezzel a lövészettel nem jutsz majd igazán messzire?" Jó lenne javítanod, mert ez így kevés lesz. Erre Martinek egy rá tökéletesen jellemző válszt adott: "Mikor javítanék, ha nem éppen most!" És nem is tévedett

GADÁCSI JÁNOS, A színes Sport 2000.09.11.