A NOB Budapestnek (!) itélte oda a 7.olimpia rendezését, azonban a világháború veszteseként erről le kellett mondanunk, sőt, részt sem vehettünk az Antwerpenbe áthelyezett játékokon, a németekkel egyetemben. A sporttörténelem talán emiatt is emlegeti "csonka olimpiaként". A háború az egész olimpia szellemére rányomta a bélyegét. Állandóak voltak a viták, kizárások, óvások, a labdarúgó-döntő pedig botrányba fulladt. Igy ez az olimpia nagy visszaesést jelentett a stockholmihoz képest.

1924-ben 44 ország 3000 sportolója versenyzett, köztük Magyarország is, mely végre visszatérhetett az olimpiai közösségbe. A franciák alaposan felkészültek és végeredményben sikeres, modern olimpia rendezésével feledtették az 1900.évi csalódást.

Kétszer csendülhetett fel a magyar Himnusz, először az agyaggalamblövő dr.Halassy Gyula (jobbra), majd a kard egyéni döntőjében dr.Pósta Sándor tiszteletére. A müvészeti versenyben -első olimpiai bajnokunk- Hajós Alfréd Lauber Dezsővel együtt készitett stadionterve 2.díjat nyert, úgy, hogy az elsőt nem adták ki.

1924 a téli sportok szempontjából is mérföldkő volt, mert ekkor különültek el teljesen a téli és nyári sportágak, s rendezték meg az első, igazi téli olimpiát Chamonixban, nagy sikerrel.