FONTOS


  

A magyar sport büszkeségei (2. rész)

Az Év szövetségi kapitánya: dr. Kemény Dénes

A szálak elvarrása

Azért legalább akad valaki a Kemény-családban, aki tüntetően magabiztos. Az év szövetségi kapitányának választott Kemény Dénes nem az a fajta, aki diadalmenetet szervez magának a városon keresztül, sőt. Apja, Ferenc sem kürtöli világgá az utánpótlás-gárdákkal elért eredményeit - holott neki is lenne mire felvágnia.

Hanem ott van Kemény Kristóf, a kapitány nagyobbik fia. Csütörtök este, a kongresszusi központban arra a kérdésre, hogy "és milyen pólós vagy?" a fiatalúr nem kertelt, nem hímezett-hámozott, határozottan rávágta: "Jó!" Mindezt Orbán Vikor miniszterelnök érdeklődésére. Mondhatni, e körben - az Év csapatának választott pólógárda tagjaitól övezve - megalakíthatták volna a "Magabiztosok társaságát"...

Kemény Dénes ugyanakkor a díj átvételénél szokás szerint szerénykedett: "Ebből is látszik, hogy önök nem értenek hozzá", utóbb azzal korrigálva önmagát, hogy csapatának első helye természetesen nem a sportújságírói tudatlanság gyümölcse...

A mester először nyert ebben a műfajban: amikor a válogatott '97-ben az Év csapatának választatott, ő még a második helyen végzett. "Nem jelent semmi különöset számomra, azon túl, hogy jólesik. A srácokat már jobban izgatta, hogy vajon nyernek-e itt is, de persze nem komolyan. Tavaly sem voltak szomorúak, hogy a világbajnoki ezüsttel nem kerültek dobogóra, inkább amiatt bánkódtak, hogy magán a vébén nem nyertek. Az az igazság, számukra az a legfontosabb, hogy olyan eseményen győzzenek, ahol a végén ezért eljátsszák nekik a Himnuszt." Kemény egyébként a szárazföldi sikert azzal magyarázza, hogy "szimpatikusak a közönségnek, és ezért a médiának is. Úgy fest, ha nyernek, mint tették kilencvenhétben is, akkor ezt a sajtó is azonnal díjazza."

A múlt szép pillanataiban azonban csak elvétve mártózik meg az idén Firenzében vízbe hajított kapitány. "A Világkupa-döntő után azonnal visszanéztem az Európa-bajnoki döntőt is, úgyhogy feldobódva mentem el a csapattal szórakozni. Utána láttam még egyszer a Világkupa-döntőt, amikor a kisméretű kazettáról átmásoltam VHS-re, de azóta nem. Egy komplett meccset végignézni önálló programot jelentene, ilyenre nemigen szakítottam időt. Viszont a januári edzőtáborok miatt nemsokára megint előveszem az őszi diadalmenet felvételeit, hogy szakmai szemszögből elemezzem. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretek nosztalgiázni, csak most így alakult."

Kemény az idei év kiugró sikerszériájának titkát is hajlandó volt felfedni: "Három éve folyamatosan a megértés az egyik legfontosabb eleme a csapat életének. Mindenki megértően tekint arra, aki esetleg hibázik, épp azért, hogy ha esetleg legközelebb ő téveszt, vele szemben is elnézőek legyenek. A másik rendkívül fontos tényező: a csapattal egyetemben én is megtanultam egyszerre bölcsnek és lendületesnek lenni a meccsek alatt."

Idén még egyszer lesz együtt a világverő társulat: Szenteste előtt egy nappal, december 23-án közös vacsorán vesz részt az együttes. "Azért volt fontos ez a mostani est, és azért lesz az is az, hogy lezárjunk egy szakaszt. Addig nem lehet az újat elkezdeni, amíg nem varrjuk el a szálakat."

S ha ez megtörténik, hozzá lehet kezdeni egy újabb, minden eddiginél szebb mese szövésének.

(csurka g.)

Az Év fogyatékos férfi sportolója: Sánta Krisztián

Világcsúcs és aranyak futószalagon

A tizennyolc éves Sánta Krisztián 1995 óta úszik, jelenleg a Fogócska SE sportolója. Már korábban is ért el kiemelkedő eredményeket, ám az idei esztendő kifejezetten jól sikerült a számára. A nyári braunschweigi Európa-bajnokságon 50 m gyorson és 100 m háton aranyérmet, 200 m vegyesen, 100 m gyorson és 50 m pillangón ezüstérmet szerzett, a novemberi libereci világbajnokságon pedig 100 m háton és 50 m gyorson az első, 50 m pillangón pedig a második helyen végzett. Ez már önmagában is káprázatos eredménylista, ám neki még ezt is sikerült "megfejelnie": a május végén Braunschweigben rendezett német nyílt bajnokságon 31.60-as idejével 50 m háton világcsúcsot úszott.

Csoda-e, ha ezek után ő lett az 1999-es esztendő legjobb férfi fogyatékos sportolója?

Az Év fogyatékos női sportolója: Pásztory Dóra

A tehetséges "kezdő"

Pásztory Dóra számára a nagy berobbanást hozta az 1999-es év. A pécsett versenysenyző, és mindössze tizenöt esztendős úszóhölgy korábban egyetlen világversenyen sem szerepelt, ám az idei eredményei még a legrutinosabbaknak is dicsőségére válna. Dr. Anatolij Petrov tanítványa a braunschweigi Európa-bajnokságon 200 m vegyesen, a teljes mezőnyt maga mögé utasítva 3:11.08-as időeredménnyel aranyérmet szerzett. A mozgássérültek között a VIII. kategóriában versenyző Pásztory Dóra már a nyári Eb-t megelőzően is letette névjegyét a nemzetközi mezőnyben, ugyanis a német nyílt bajnokságon 200 m vegyesen és 100 m mellen is győzni tudott.

A szakemberek nagy jövőt jósolnak neki, tehetségét már most, első nemzetközi felnőtt versenyein is bizonyította.

Az év fogyatékos csapata: a 4x50 m úszóváltó

A verhetetlen négyes

Majer Gábor, Rácz János, Szedő Tibor, Sánta Krisztián. Ez a váltó, ebben az összetételben idén versenyzett először, és az eredmények azt mutatják, jó döntés volt "összerakni" ezt a négy fiatalembert. A váltó ebben az évben gyakorlatilag "szórta" a világcsúcsokat. Még júniusban, az országos bajnokságon írták át a 4x100 m vegyes rekordlistáját. Az új csúcs: 4:47.85 lett. Következett az augusztusi braunschweigi Eb, ahol 4x50 m vegyesen 2:04.66-ra javították a világcsúcsot, amit a novemberi libereci világbajnokságon még kétszer megjavítottak: először 2:04.30, majd 2:04.15 lett a rekord. Természetesen a csúcsokhoz "járt" a világbajnoki és az Európa-bajnoki aranyérem is. A nagy négyesből hárman - Majer Gábor, Rácz János és Sánta Krisztián - a Fogócska SE, Szedő Tibor pedig a Viktória SE sportolója.

Beszélgetés Szalay Péterrel. a Westel 900 PR-igazgatójával

Mobilizált mérföldkövek

"Kinéztünk magunknak egy magyar versenyzőt, akire a vb után egy reklámkampányt építhetünk. Három éve történt, hogy egy kajla tini ült itt előttem a székben, aranyos volt, beszélt össze-vissza, azt se tudta zavarában, hogy mit kezdjen a sapkájával, végül a fején hagyta. Csütörtökön őt választották az Év sportolójává."

+ Remek ez az ábra a demonstrációs táblán: 1999, alatta egy X, mellette 2000, alatta egy előremutató nyíl. Ennél több nem is kell...

- Nevetni fog, de mi már jártunk 2000-ben. Legalábbis néhányan. Miután nálunk nem banándugót helyezgető nénikék felelnek a telefonos kapcsolatokért, hanem mindent számítógép irányít, rendkívül fontos, hogy a 2000. év problémája ne jelentkezzen újévkor. Már korábban megalakítottuk a Year 2000 munkacsoportunkat, amelyik a saját programjaink mellett még a beszállítóinkat is ellenőrzi, nehogy valami fennakadás legyen. Nemrég kipróbáltuk a rendszert 2000-re állítva, hívásokat kezdeményeztünk, ellenőriztük az adatátvitelt, és ezúton szeretnék mindenkit megnyugtatni: tökéletesen működött.

+ És milyenek voltak a kilencszázas évek a Westel 900-nál?

- Tulajdonosaink rendkívül elégedetten konstatálták, hogy idén újabb mérföldköveket sikerült elhagynunk. Nálunk egy mérföldkő százezer új előfizetőt jelent, tavaly túlvoltunk a negyediken és az ötödiken, idén pedig a hatodikon és a hetediken, mi több, a legfrissebb adatok szerint jelenleg 794 ezernél tartunk, azaz bizonyos, hogy karácsonykor már a nyolcszázezredik előfizetőnket köszönthetjük, ami fantasztikus eredmény. Őszintén szólva én, aki úgy nőttem fel, hogy a házunkhoz legközelebb, körülbelül száz méterre eső telefonfülkével állandó gond volt, azaz a távoli Szépvölgyi útra kellett lerohangálnom, ha orvost akartam hívni, szóval én még mindig kicsit hüledezve figyelem a mobiltelefónia fejlődését. Emlékszem, micsoda közelharcot folytattunk annak idején a csepeli lelátón az egy szem telefonért, hogy leadjuk a tudósítást - feltéve, ha volt vonal, mert előfordult, hogy a gondnok elment misére, de elfelejtette odakapcsolni. Persze, nem ezen emlékektől nyomasztva mondom: a miénk a legdinamikusabban fejlődő iparág Magyarországon. Elvégre jelenleg másfélmillió embernek van mobiltelefonja, ez a szám pedig 2000-re el fogja érni a húsz, ám elképzelhető, hogy a huszonöt százalékot, azaz a lakosság negyedének lesz telefonja.

+ A határ, gyanítom, a csillagos ég fölött van valamivel.

- Álmaimban utolérjük a skandinávokat, ahol a legtöbben használják a készülékeket. Őszintén szólva Helsinkiben irigykedve figyeltem a kockaköveket bontó munkást, akinek az övén két telefon lógott, ráadásul kérdésemre angolul válaszolt: azt mondta, az egyik az övé, a másik a cégé.

+ Idilli. Ugyanakkor felvetődhet a kérdés: biztos háttér áll a növekedés mögött?

- Igen. Ez az esztendő messze a legsikeresebb a Westel 900 történetében: nőtt az ügyfelek száma, a profit, ma már ezernégyszáz helyen folyik valamiféle mobiltelefon- vagy szolgálatatás értékesítés, a Lap-ker hírlapárusoknál is lehet mobilkártyát kapni a dominósoknak, minden jelentős vásárlóközpontban ott vagyunk, azaz a kaukázusi kefir, a Playstationben vásárolt játék-CD és a mamának vett virág mellett megtalálják telefonjainkat avagy az alkatrészeiket. Ez az esztendő hozta a másik nagy durranást: egyre inkább eltrerjedt az SMS, ami igencsak diszkrét és olcsó üzenettovábbító megoldás, hiszen húsz forintért csendben oldhatjuk meg a nehéz helyzeteket, azaz akkor is kommunikálhatunk, ha egy tárgyaláson ülünk, vagy a távolból akarjuk tudatni a hozzánk közel állókkal, hogy mondjuk: "Győztem!" És persze az év vége slágere, az Internet-technológiának köszönhetően hihetetlenül olcsón elérhető távolsági hívások. Megjegyzendő: az ötlet ismert volt, viszont a jelenleg futó program teljes mértékben saját fejlesztésű. Ennek segítségével Észak-Amerikába 89 forintos percdíjért telefonálhat bárki, ha az országhívó szám elé a +0-át vagy az 1700-as előhívót tárcsázza. Megint csak azt kell mondanom, hihetetlen hogy hová jutottunk. Én három korszakot éltem meg az amerikai telefonálások kapcsán. Az elsőt, amikor nem volt szabad. A másodikat, amikor iszonyúan sokba került. És a mostanit, amikor tíz percet beszélgethetek bárkivel, mindössze nyolcszáznyolcvan forintért. Azt hiszem, ez rendkívüli eredmény, már csak azért is, mert 1.9 millió magyar él az Államokban és Kanadában. De Európa sem kerül többe kilencvenkilenc forintnál. Tessék, nézze, most felhívom Gyulay Pistit Monte-Carlóban. (Tárcsázza a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkárát.) Az Internet miatt egy picit hosszabb a kapcsolási idő... (Kicsörög.) Szia, Pisti! Rendben van a papír? Még nem? Jó, szólj vissza, ha délutánig nem lesz meg. Köszi, szia! (Leteszi.) Ennyi. Kilencvenkilenc forintba került. Nulla-nullával ugyanúgy bejönne, csak drágább.

+ Hogy jött az ötlet, hogy az SMS műfajában bajnokságot rendezzenek?

- Presser Gábortól vettük. Nálunk amúgy is sportos szemlélet uralkodik, Sugár András irányítása alatt - akinek a neve most már kitörölhetetlenül egybefonódik a magyar mobiltelefóniával - egyszerűen nem lankad a cégen belül a versenyszellem, gondoltuk, miért ne lehetne cégünk szolgáltatásával versenyezni? Az ügyesség, a kreativitás és az intelligencia méretett meg, a fődíj pedig egy nyolcnapos út volt a sydneyi olimpiára, azaz cseppet sem csodálható, hogy a győztesünk arcára valami hasonló mámor ült, mint egy gólt rúgó futballistáéra.

+ Ha már a sportos szemléletet említette: ön szerint hányadik helyen áll a Westel a magyar sportot támogató cégek sorában?

- Az első háromban biztosan benne vagyunk, és erős a gyanúm, hogy a készpénzes szponzoroknál az élen állunk. Igazán büszke vagyok rá, hogy két olyan esemény támogatására is rá tudtam venni a cég vezetőit, mint az atétikai Európa-bajnokság és az idei öttusa vébé. Az előbbin, a tévéközvetítésnek hála, külföldön is ismert lett a Westel neve, az öttusa ugyanakkor itthon tette, ha lehet, még népszerűbbé. Őszintén szólva szomorú lettem volna, ha ebből a fiesztából kimaradunk. A világbajnokság mellé úgy álltunk oda, hogy nem csupán az utolsó pillanatban esünk be a sportághoz, hanem szépen felvezetjük. Azaz a megelőző években a Világkupa-viadalokat támogattuk, továbbá kinéztünk magunknak egy magyar versenyzőt, akire a vb után egy reklámkampányt építhetünk. Három éve történt, hogy egy kajla tini ült itt előttem a székben, aranyos volt, beszélt össze-vissza, azt se tudta zavarában, hogy mit kezdjen a sapkájával, végül a fején hagyta - én ugyan kissé szkeptikus voltam, de Pécsi Gáborék őt ajánlották. Csütörtök este, amikor őt, azaz Balogh Gábort az Év sportolójának választották, Császári Attila, a szövetség elnöke közölte, hogy ha esetleg kimennék a lóversenyre, a nyomomban lesz, mert biztosan nyerőre teszek. Mi tagadás, szerencsénk volt, azt hiszem, ez a világbajnokság a sporttámogatásunk csúcspontja, amit nehéz lesz felülmúlni. Gábor olyan népszerű lett, hogy még hónapokkal a vébé után is lehetett szerepeltetni, hiszen nála ideálisabb alanyt egy fiatalokat célbavevő kampányhoz keresve sem lehet találni.

+ Mondhatni, feledtetni tudta azt a kissé balul sikerült epizódot, melynek során Jana Novotná az első körben búcsúzott a Westel által támogatott versenyen.

- Nézze, manapság, amikor a negatív hír az igazi hír, még ezt sem nevezném kudarcnak. Ellenkező esetben esetleg azt mondták volna, elhoztuk Novotnát, akik aztán végigverte az ellene kiállított kutyaütőket. Így meg a torna majdnem bekerült a Guinness Bookba, elvégre sehol sem fordult még elő, hogy a wimbledoni címvédőt egy ilyen alacsonyan rangsorolt versenyző megverje. Ezzel kapcsolatban viszont el kell mondanom, hogy mi sohasem szakítunk senkivel az első pofon után. Azaz Kiss Balázs és Gécsek Tibor is élvezi bizalmunkat, amiképp egy-egy hullámvölgy simán belefér a logónkat viselő Fotex, GYSEV-Ringa, PVSK-Mizo és a Honvéd-Domino esetében is.

+ Az olimpiára terveznek valami extrát?

- Végre hazai pályán mozoghatunk, hiszen Atlantában még nem voltunk összekapcsolhatóak a helyi rendszerrel, Sydneyben viszont működnek a telefonjaink, azaz már most dolgozunk azon, hogy a lehető legjobb minőségűek legyenek ügyfeleink Ausztrálián belüli és Magyarországra irányuló hívásai. És persze bajnokaink a dobogóról lejőve az általunk biztosított készüléken hívhatják majd azt, akivel először szeretnék megosztani örömüket.

Nemzeti Sport, 1999. december 18.



SYDNEY.2000

CIKKEK
KÉPEK

  

  
LINKEK

  SYDNEY 2000