"A második harmad közepéig úgy viselkedtünk, ahogy azt a nekünk szánt forgatókönyvben megírták: az orosz válogatott világklasszisokból áll, nekünk meg már az is nagyon szép, hogy egyáltalán egy jégen korizhatunk velük" - mondta a meccs utáni sajtóértekezleten Kimmo Timonen, a finnek remek hátvédje. "Egyedul Teemu (Selanne, a San Jose Sharks pompás szélsője) mondogatta, hogy van keresnivalónk. És amikor kiugrott, s kiegyenlítette Pavel Bure vezető gólját, megértettük, van keresnivalónk."

Volt bizony. Az addig lassított felvételként korcsolyázó finnek életre keltek, Eloranta és Lehtinen - utóbbi a Dallas sztárja, ahol az amerikai Mike Modanóval játszik egy sorban - is ütött egy-egy gólt, s tulajdonképpen biztosan nyerték a meccset.

A negyeddöntőben szerdán Kanadával találkoznak, a meccsnek van bőven pikantériája: négy éve, Naganóban Finnország-Kanada mérkőzés volt a bronzéremért, s akkor 3-2-re nyelvrokonaink győztek.

"Meglehet, az oroszok úgy gondolták, tökmindegy, hogy a negyeddöntőben Kanadával vagy a csehekkel találkoznak. Nekünk viszont roppant fontos volt a győzelem az önbizalmunk helyreállítása végett az amerikaiaktól elszenvedett 6-0-s vereség után" - tette hozza Selanne, sok-sok finn és kaliforniai lány kedvence. "Nincs tragédia, a fontos meccsek csak most következnek" - próbálta csökkenteni a vereség jelentőségét Alekszej Kovaljov, a Pittsburgh Penguins remek csuklóval megáldott szélsője, aki nem is olyan régen még Jagrral es Lemieux-vel alkotta az NHL talán legveszélyesebb trióját.

"Nagyon szégyelltük magunkat az amerikaiaktól beszedett hat gól miatt" - vallotta be Sami Salo, az Ottawa Senators játékosa. "Egy profi hokist nyomasztja az ilyesmi, márpedig mi profik vagyunk, ezt hétfőn sikerült bebizonyítanunk."

Jani Hurme, a finnek kapusa feledtette korábbi gyenge teljesítményét, és 26 orosz lövésből 25-öt megfogott. Selanne pedig specialitásával rukkolt elő: akkor ugrott ki a felezővonaltól, amikor éppen cseréltek az oroszok, s teljes kavalkád uralkodott soraikban. A "Repülő Finn" meg sem állt Ossi Vaananen passzával Habibulin kapujáig, ott lefektette a Tampa Bay portását, majd lazán a hálóba emelt.

Egy másik "outsider" - legalábbis a rajt előtt annak tartották Svédországot - még a finneknél is sziporkázóbban játszik. Mats Sundin, a hatalmas termetű Toronto-center mögé felsorakozva jelentős önbizalommal és roppant taktikusan hokizik az északi válogatott, s e pillanatban az egyetlen pontveszteség nélküli együttes a mezőnyben. A 31 éves, 194 centis, 105 kilós Sundin kirobbanó játéka - négy góllal és három gólpasszal, tehát hét ponttal vezeti az úgynevezett kanadai listát - csak azokat lepi meg, akik nem figyelik az NHL történéseit. Sundin az MVP-cím egyik legfőbb várományosa, élete legjobb szezonját tudhatja eddig a háta mögött.

A hirtelen jött favoritszerepre Johan Hednerg, a Pittsburgh kapusa - aki hétfőn a németek elleni 7-1 alkalmával a pihenő csodakapust, az edmontoni Tommy Salót helyettesítette - imígyen reflektált: "Esélyesek lennénk? Ugyan már! Éppen ellenkezőleg... Hol vagyunk mi Kanada, az Egyesült Allamok vagy Csehország mellett?"

Tényleg, hol is vannak? Hiszen eddig még pontot sem veszítettek, az emberelőnyöket 33 százalékos, fantasztikus hatékonysággal használják ki, Sundin személyében náluk játszik a torna legjobb mezőnyjátékosa, Salo személyében pedig a legjobb kapusa... Senkinek eszébe ne jusson favorizálni a háromkoronásokat! Az élet azonban nem ilyen egyszerű, egy csapatból objektív módon lesz favorit, nem pedig a játékosok óhaja szerint...

Még egy csapat lehet idáig maradéktalanul elégedett a teljesítményével: az Egyesült Államok. Az 1980-as sikeredző, Herb Brooks és a villámló tekintetű 39 éves csapatkapitány - a már a szarajevói téli olimpián is szerepelt Chris Chelios vezérletével csodálatos társaság kovácsolódott össze röpke három meccs leforgása alatt. Persze nem volt minden automatikus.

Brooks papának - a mester már 64 éves - csaknem két meccsre volt szüksége ahhoz, hogy rájöjjön: Mike Modanónak, a Dallas Stars centerének és a jelenleg detroiti, de az 1999-es Stanley-kupa diadalkor a Dallasban játszó Brett Hullnak egymás mellett a helye. Az orosz meccs harmadik harmadában aztán a 38. évét taposó Hull bombázta be Modano golpasszát Habibulin hálójába, ezzel kialakítva a 2-2-es végeredményt a torna eddigi egyik legjobb mérkőzésén.

Hétfőn a gyengécske fehéroroszok ellen - akik ettől függetlenül a második harmad elejéig 1-0-ra vezettek - aztán már nem volt megállás. A Hull, Modano, Leclair sor ontotta a gólokat. Brett egyet ütött, kettőt előkészített, Johnny Leclair, Philadelphia üdvöskéje kettőt vágott a korábban a finneknek ütött mesterhármas mellé, s Modano is adott egy gólpasszt. De a többiekre sem lehet panasz. Bill Guerin (Boston) és Scott Young is ütött kettőt-kettőt, Adam Deadmarsch pedig emberhátrányból talált be Andrej Mezin kapujába. Tom Barrasso - aki most Mike Richter helyett védett - pedig csak dörzsölgette a szemét, mert azt hitte, álmodik. "Ha valaki egy éve azt mondja nekem, hogy itt vagyok az olimpián, és esélyünk van a végső győzelemre, azt kiröhögöm. Tudniillik éppen visszavonultam... Aztán visszatértem, felfigyelt rám Herb, s most itt vagyok a fiúk között. Olyan ez, mint egy megvalósult álom" - magyarázta a veterán kapuvédő.

A szerdai negyeddöntők programja:
Svédország - Fehéroroszország, 11 óra, E Center
Csehország - Oroszország, 13.30 óra, The Peaks Ice Arena
Németország - Egyesült Államok, 16 óra, E Center
Finnország - Kanada, 20.15 óra, E Center

Az elődöntőket pénteken játsszák, amennyiben az USA és Oroszország is továbbjut, akkor ők találkoznak az egyik ágon - hajszálra az 1980-as "Miracle on Ice", vagyis a Lake Placid-i 4-3-as amerikai győzelem 22. évfordulójén...

Ha most is az amerikaiak győznének, az a legkevésbé sem tartozna a csoda kategóriájába...

Ch. Gáll András, SZTÁR Sport 2002.02.20.