Sorozatunk ötödik részében az utolsó három téli olimpiára tekintünk vissza: az 1992-es albertville-i, az 1994-es lillehammeri, valamint az 1998-as naganói játékokra. S olyan kiválóságokra, akik közül jó néhánnyal Salt Lake Cityben is találkozhatunk. Mint például a téli olimpiák egyetlen magyar születésű aranyérmesével, a nagy dicsőségeket - sajnos - már Ausztriának szerző Hunyady Emesével.>

A franciáknak mindig is volt érzékük a stílushoz: az 1992-es albertville-i téli olimpián a lángot Michael Platini és egy 9 éves francia "síelőpalánta" közösen gyújtotta meg. A 16. téli ötkarikás játékok abban kísértetiesen hasonlítottak az előző franciaországira - 1968, Grenoble -, hogy területileg most is alaposan, 13 helyszínre szétszórták a versenyeket. Ezeken együttesen 57 számban osztottak üvegkristályból készült érmeket, amelyekre immár 64 ország 1808 indulója (1318 férfi, 490 nő) pályázott. Záráskor az éremtáblázaton az egyesített Németország (10-10-6), a szétesett Szovjetunió örökébe lépett Független Államok Közössége (9-6-8), Norvégia (9-6-5) volt az első három sorrendje, s a mezőnyből is három versenyzőt kell kiemelni. Ljubov Jegorova (FÁK) sífutásban három aranyat és két ezüstöt szerzett, a norvégok két sífutó klasszisa, Björn Dählie és Vegard Ulvang pedig egyaránt három aranyat és egy ezüstöt. A 4x10 km-es férfi váltó befutójánál Dählie kissé szemtelenül háttal érkezett be a célba, no persze akkora volt a norvégok előnye, hogy ez nem volt kunszt. Albertville-t ugyan nem kellett átkeresztelni "Albertoville-re", de azért az olasz sífenomén Alberto Tomba egy-egy aranyat és ezüstöt begyűjtött.

Egy finn síugró, Toni Nieminen pedig két aranyat és egy bronzot, de hatványozzuk a szenzációt, ha hozzátesszük, hogy mindezt három hónappal a 17. születésnapja előtt produkálta! Ô a téli olimpiák történetének legfiatalabb férfi bajnoka. A magyar csapatból a 13 éves Czakó Krisztina pedig az olimpia legfiatalabb indulója volt. Nekünk ez a csúcs jutott, s 1980 óta máig helytálló, hogy éremszerzésre nem is gondolhatunk. A gyorskorcsolyaversenyeken Hunyady Emese - aki 1984-ben még magyar színekben indult Szarajevóban -, ezúttal már Ausztriának szerzett 3000 méteren bronzot. Miközben az egyes helyszíneken a spanyol, a svéd és a norvég király szurkolt honfitársainak, addig a monacói Albert igazi bobherceggént mutatkozott be. (Indul Salt Lake Cityben is.) Az eredményességet illetően maradjunk annyiban, hogy jobban járt, mint a Puerto Ricó-i egység, amely a szó szoros értelmében fejre állt, a versenyzők a sisakjukon csúszva tesztelték a pályát.

Mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy az eddig azonos évben sorra kerülő téli ötkarikás játékok kitérnek a nyáriak elől, a 17. olimpiát már 1994-ben megrendezték, mégpedig Lillehammerben. A norvég kisvárosban 67 ország 1737 sportolóval (1215 férfi, 522 nő) képviseltette magát. Leghatékonyabban az oroszok (11 arany, 8 ezüst, 4 bronz), a norvégok (10-11-5) és a németek (9-7-8). A játékok legeredményesebb versenyzője ismét Jegorova lett, aki most három aranyat és egy ezüstöt szerzett. De dicshimnusz helyett vele kapcsolatban jegyezzük meg, hogy három év múlva lebukott a trondheimi vb doppingvizsgálatán. S azt ugye csak ő tudja, hogy mikor kezdte... A gyorskorcsolyázásban három aranyat szerzett norvég Johann Olav Koss, aki egy számban már Albertville-ben is nyert, sokkal inkább példakép. Az olimpiai prémiumát jótékony célokra ajánlotta fel, a háború sújtotta országok nélkülözőin segített.

S a korcsolyapályán maradva: ami nem sikerült a Rotter-Szollás párosnak, a Nagy testvéreknek és a Regőczy-Sallay kettősnek sem, az Hunyady Emesének igen. A városligeti műjégpályáról indult "Mesi" Lillehammerben 1500 méteren olimpiai bajnok lett, s az arany mellé 3000 méteren még egy ezüstöt is szerzett - immár Ausztriának. Nancy Kerrigan műkorcsolyában nem tudott nyerni, második lett az ukrán Bajul mögött, pedig rengetegen szorítottak érte. Főleg annak ismeretében, hogy honfi-, s egyben vetélytársa, Tonya Harding még az olimpiai felkészülés közben rávette élettársát, hogy egy vascsővel csapjon rá a nádszálvékony Kerry térdére. Férfi sífutásban a favorit norvég váltót meglepték az olaszok, pontosabban a hajrában Fauner éppen Dählie-t, aki így "csak" két arannyal és két ezüsttel zárta az olimpiát. De sejthettük, hogy négy év múlva valószínűleg már ő lesz a téli olimpiák történetének legeredményesebb versenyzője.

Ma valóban ez a helyzet. A Japánba került 18. téli ötkarikás játékokon, Naganóban (72 nemzet, 2302 induló) Dählie 10 és 50 kilométeren, valamint a 4x10 km-es váltóban győzött, 15 km-en második lett; azaz három olimpián 8 arany- és 4 ezüstérmet szerzett. Tomba fölött viszont végérvényesen eljárt az idő. Már Lillehammerben is csak egy ezüstöt nyert, most pedig óriás-műlesiklásban 18 másodperc után bukott, majd a műlesiklást az első futamban elért 17. helye után feladta. Az új "király" az osztrák Hermann Maier lett, holott nem úgy indult, hogy az lesz. Lesiklásban hatalmasat bukott, a belső és a külső védőhálón is átbucskázott, s ekkor úgy tűnt, hosszú hetekre munkát ad az orvosoknak. Ám szinte karcolás nélkül megúszta a kalandot, majd az elkövetkezendő napokban az óriás-műlesiklást és a szuper G-t is megnyerte! Az olasz Deborah Compagnoni csak egyet nyert, az óriás-műlesiklást, de ő az egyetlen síelő, akinek három olimpiáról van aranya. Harmadik olimpiáján nyert két német, Rico Gross biatlonozó és az együléses szánkók versenyében Georg Hackl. Utóbbi még Lillehammerben, második győzelme után a nagy örömködés közepette letolta a nadrágját, s a kamerák kereszttüzében a meztelen hátsó felét is megmutatta a világnak. Naganóban nem kerekített nagy feneket a történteknek. Női műkorcsolyában szegény Kwannak újra ezüst jutott, ezúttal honfitársa, Tara Lipinski mögött, aki 15 évesen minden idők legfiatalabb téli olimpiai bajnoka lett. A sorból kihagyhatatlan a cseh jégkorongozók hőskölteménye, akik az NHL-csillagok háborújában a torna elődöntőjében legyőzték a búcsúzó Gretzkyt is felvonultató Kanadát, majd a döntőben Svoboda távoli suhintásával 1-0-ra az oroszokat is.

Az éremtáblázaton a 68 szám zárása után Németország (12-9-8), Norvégia (10-10-5) és Oroszország (9-6-3) foglalta el az első három helyet. A helyszínen és a televíziók előtt mindenki eltöprenghetett azon, hogy amit látott, azt felül lehet-e még múlni. Juan Antonio Samaranch NOB-elnök bejelentésével senki nem szállhatott vitába: "Ez volt minden idők legjobban rendezett téli olimpiája." De azzal sem, amit mi teszünk hozzá: ez volt minden idők legjobb olimpiája.

Salt Lake Citynek fel van adva a lecke.

Fábik Tibor, Népszava 2002.02.01.