Ole Einar Björndalen szombat délelőtt belépett az olimpiai éremhalmozók táborába, méghozzá azokéba, akik egyetlen ötkarikás játékokon három vagy annál több aranymedáliát gyűjtöttek. A névsor élén az amerikai gyorskorcsolyázó Eric Heiden áll, akinek ötször szólalt meg a himnusz 1980-ban. Őt követi - négy elsőséggel - a szintén gyorskorcsolyázó Ligyija Szkoblikova (1964) az egykori Szovjetunió színeiben, míg három győzelemmel immár tizenhatan dicsekedhetnek. Noha nem rövid a lista, érdemes megemlíteni a klasszisokat. Ott vannak mindjárt a gyorskorcsolyázók, a norvég Ivar Ballangrud (1936), Hjalmar Andersen (1952), Johann Olav Koss (1994) és a holland Ard Schneck (1972), Yvonne van Gennip (1988). Az alpesi sízők, mint az osztrák Anton (Toni) Sailer (1956) és a francia Jean-Claude Killy (1968), a finn síugró, Matti Nykänen (1988) vagy a sífutók népes tábora: a szovjet Nyikolaj Zimjatov (1980), Klavgyija Bojarszkih (1964), Galina Kulakova (1972), a norvég Björn Daehlie (1992 és 1998), a finn Marja-Liisa Hämäläinen (1984), az előbb a FÁK színeiben nyerő (1992), majd oroszként (1994) is révbe érő Ljubov Jegorova, s az ugyancsak orosz Larisza Lazutyina (1998). S végül a sílövők első triplázója, a norvég Ole Einar Björndalen.

Végignézve a neveken el kell ismerni, nem akármilyen társaságról van szó. A huszonnyolc éves Björndalennek ennek ellenére nem szállt a fejébe a dicsőség.

- Az üldözéses verseny alatt már nem aggódtam amiatt, hogy bárki is utolérhet. Ám mielőtt Salt Lake Citybe jöttem, gondolni sem mertem arra, hogy három aranyérmet fogok szerezni. Ez egyszerűen csodálatos! Egyébként amióta elkezdődött az olimpia, folyamatosan jókedvem van, és ez nagyon fontos. Tökéletes formában vagyok, jól megy a sífutás, és a lövészetem is hibátlan, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy majdnem hibátlan - mondta a 2002-es téli játékok eddigi legeredményesebb indulója.

- És még lehet, hogy nincs is vége a gy?jtögetésnek, hiszen most jön majd a váltóverseny.

- Egyelőre nem született döntés arról, kik alkotják majd a csapatunkat. Szerencsére mindenkinek jól megy itt, Soldier Hollow-ban, éppen ezért akkor sem lennék csalódott, ha végül kimaradnék. De ha számítanak rám a többiek, akkor készen állok.

- Említette, hogy csak majdnem hibátlan a lövészete, min lehetne javítani?

- El kellene találni minden korongot. De félretéve a tréfát, a szezon elején nagyon nem ment a pontos célzás. Ha pedig több ízben is rosszul lősz, akkor idővel elveszíted az önbizalmadat. Ilyenkor néhány hét pihenőre van szükség, lehetőleg minél kevesebb gyakorlással. Nekem legalábbis bejött ez a módszer, hiszen ahogy most teljesítek, azzal maximálisan elégedett vagyok. Persze javítani mindig lehet, de ha a jövőben már végleg ilyen maradna a formám, az nekem bőven elég lenne.

- A lövészetének a ritmusa mitől függ?

- Néha a felfokozott pulzusszám miatt jobb, ha gyorsabban lő az ember, máskor érdemes lassítani. A lényeg, hogy tudd, mikor melyikre van szükség.

- A sílövészet mellett sífutásban is több számban rajthoz áll. Melyiket kedveli jobban?

- Tizenhat évesen még sífutásban voltam jobb. A bátyám, Dag viszont csak biatlonozott, így aztán sokan kérdezték, miért nem koncentrálok én is inkább erre az egy sportágra. Mivel szerettem lőni, nem kellett sokat győzködni. Ám ha jó formában vagyok, szívesen kipróbálom magam a másik mezőnyben is.

- Mennyire tartja fontosnak a mentális felkészülést?

- Nagyon. Az, hogy szellemileg rendben legyen az ember, nem kis feladat, amiért évekig kell dolgozni. Én például rengeteget köszönhetek a norvég csapatból Oyvind Hammernak, aki mindig kész volt segíteni, ha szükségét éreztem.

- Végül mit szól hozzá, hogy helyet szerzett magának az éremhalmozók elitcsapatában?

- Óriási dolognak tartom, hiszen valamennyiüket nagyon tisztelem, és még mindig egy kicsit hihetetlennek tűnik számomra, hogy a jövőben már együtt említik a nevem az övékkel.

Nemzeti Sport 2002.02.18.