Az olimpia program és a versenyzők létszáma nem bővíthető tovább, új sportágak csak az eddigiek rovására kerülhetnek műsorba - tömören így összegezhető a NOB álláspontja az esetleges módosítások ügyében. Az ugyancsak köztudomású, hogy jó néhány, a média érdeklődését komolyan felkeltő, ráadásul anyagilag is biztos lábakon álló, nem utolsósorban népszerű sportág „ácsingózik" az olimpiai részvételért. E két tény nyomán állt most elő a NOB programbizottsága azzal az ötlettel, hogy az említett „ágazatok" helyét a golf és a rögbi foglalja el 2008-tól.

Azzal együtt, hogy csupán javaslatról van szó - amelyet a végrehajtó bizottság esetleges egyetértő döntését követően a közgyűlés szentesíthet csak -, megérdemel néhány szót a tervezet, különösképpen mifelénk.

Rejtő Ildikó (kép: MTI - Petrovits László)

- Ha pusztán arra gondolunk, hogy az ókori játékok alapító versenyszáma, a máig görög-római birkózásnak nevezett fogásnem kerülhet veszélybe, akkor azonnal belátjuk: a fölvetés önmagában nevetséges. Ennek dacára foglalkoznunk kell vele, hiszen ha csak minimális az esélye annak, hogy az ötletből netán valóság lesz, akkor már most mindent meg kell tennünk a szakág megmentéséért. A hét végén Teheránban, néhány nappal később pedig Moszkvában ül össze a nemzetközi szövetség kongreszszusa, és biztos vagyok benne, hogy a téma napirendre kerül.

A kötött- és a szabadfogás nemzetközi népszerűsége között egyébként nincs megrendítő különbség, inkább - ahogyan Gáspár fogalmaz - területi eltolódás tapasztalható: míg az előbbi jobbára Európában, addig az utóbbi többnyire Ázsiában kedveltebb és eredményesebb. Az eddig elért eredmények lajstromba vétele helyett maradjunk a földrajzi ténynél: Magyarország Európában található... A főtitkár - hivatalából következően - bizakodó, és azt mondja, most nem szívesen foglalkozna azzal, mi lesz a kötöttfogásúak sorsa, ha mégis bekövetkezik a „kiiktatás". „Majd ráérünk magunkat akkor emészteni, amikor egyebet már nem tehetünk" - tekint a remények szerint beláthatatlanul távoli jövőbe.

Nagyjából hasonló véleményen van Császári Attila, a hazai és az európai öttusaszövetség elnöke.

Kozma István (kép: Kovács Gyula)

Az öttusa az 1912-es stockholmi játékok óta folyamatos szereplője az ötkarikás eseménynek, ráadásul 1912 és 1948 között - önálló szövetség híján - a NOB gyakorolta a sportág felügyeletét, szervezte versenyeit. Az érzelmi szálat tekintve a legerősebb az olimpiai mozgalom alapítójának, Pierre de Coubertin bárónak a kötődése: a NOB első elnöke volt az öttusa szellemi atyja...

Kérdés, hogy amennyiben odáig jutnak a dolgok, mindez meghatja-e a döntéshozókat, vagy inkább azt mérlegelik, a törlésre kiszemelt mekkora költséggel működik, hány néző érdeklődésére tart számot.

- A helyzet az, hogy aki kívül rekedt, az mindig be akar jutni, aki meg bent van, az ott is szeretne maradni - vonja meg a konklúziót Császári, majd így folytatja: - Mindig akadtak a maguk érdekében erősen lobbizó, úgymond jól eleresztett sportágak; azt hiszem, most is efféle próbálkozás tanúi lehetünk Ilyen egyszerű az egész, szerintem pánikra semmi ok.

A női tőrözők valóban megnyugodhatnak - jegyezhetnénk meg némi iróniával, ám aligha a mostani az alkalmas pillanat az élcelődésre. A Nemzetközi Vívó Szövetség már-már vígjátéki elemekkel tarkított döntéssorozatának eredményeképp ugyanis a gyengébb nem tőrcsapatai már két év múlva, Athénban sem lesznek ott a páston. Kovács Tamás főtitkár bevallja ugyan, hogy fáj a szíve a szakág elvesztéséért, mégis azt mondja: még mindig a kisebbik rossz történt meg velünk.

- René Roch francia elnök ámokfutása közben már arról is szó volt, hogy a női kard egyéni viadalának programba iktatása miatt férfi-női vegyes csapatok szerepelnek az olimpián, később meg sorsolás döntött arról, hogy a férfi kardcsapatverseny a kimaradó... Úgy gondolom, mindezek után szinte elégedetten dőlhetünk hátra: megmentettük a legmagyarabb fegyvernemet, a kardot. Természetesen sajnálom a tőröző lányokat, de összességében az a nagy helyzet, hogy a női kard révén nyertünk egy új szakágat, ráadásul nem vesztettük el a számunkra talán legkedvesebbet. Ahhoz képest, hogy a hónapokig tartó tragikomédia során a franciák, a németek és az olaszok is forgatták a köpönyegüket rendesen, egészen jól jöttünk ki az ügyből.

Balczó András (kép: MTI - Petrovits László)

- Meggyőződésem szerint semmi ok az aggodalomra, hiszen Jacques Rogge, a tavaly megválasztott NOB-elnök budapesti látogatása alkalmával határozottan kijelentette, hogy az akkreditáltak létszámának esetleges csökkentése semmiképpen sem járhat a sportolók vagy a sportágak számának lefaragásával. Ebből következően gondolom úgy: minimális az esélye annak, hogy a pekingi program alapvetően eltérjen az eddigi műsortól.

Noha „a próféta szóljon belőle" kezdetű zárómondat is ide illenék, ezúttal érjük be egy kevésbé líraival: a MOB-ból származó információnk alapján úgy tudjuk, hogy a 2008-as játékok programján legkésőbb 2006-ig lehet módosítani.