- Mintha egy kicsit eltűnt volna...

- Nem bántam, hogy így történt - mondja az Eb-ezüstérmes, Sydneyben viszont csak tizenegyedik, amúgy a tengerentúlon, Miamiban egyetemista Lengyel Imre.

- Az olimpiai szereplés miatt?

- Megfogott, nem tagadom. Többet vártam magamtól, emlékszem, mikor Sydney előtt megkérdeztek, elégedett lennék-e a harmadik helyezéssel, azt válaszoltam, nem, semmiképpen sem. Ehhez képest tizenegyedik lettem három méteren. Az olimpia után - érthetően - nem nagyon kerestek az újságírók, én meg úgy voltam vele: rendben, ezt most elszúrtam, egy kicsit eltűnök a világ elől, mindent beleadok, s majd a világbajnokságon bebizonyítom, hol is a helyem valójában. Igen, van bennem egy jó adag bizonyítási vágy. Másoknak és magamnak is szeretném egyértelművé tenni, több van bennem, mint a tizenegyedik hely.

- Tényleg senki sem kereste?

- Az idén ön az első újságíró, akivel beszélek. Kicsit meg is lepett, hogy rám csörgött.

- Ne hozzon zavarba...

- Nem szándékom, de jobb is így. Miért lenne érdekes a tizenegyedik?

- Mert korábban már volt Európa-bajnoki második.

- S még lesz is. Hiszi, nem hiszi, de a júliusi vébén tényleg nagyon jó leszek. Soha nem dolgoztam annyit, mint jelenleg. Már most biztos, a toronyugrást hanyagolom, egy és három méteren indulok.

- Sydney után megfordult a fejében, hogy befejezi?

- Nem, bár voltak rossz periódusaim. Volt például egy ajánlat, ami nagyon elgondolkoztatott.

- Mit ajánlottak?

- Las Vegasba hívtak, egy ottani cirkuszba akrobatának.

- Na ne...

- De, de, a menedzser, akivel tárgyaltam, az olimpia döntőjében látott ugrani. Azt mondta, nagyon akrobatikusnak tűntem. Miamiba is eljött utánam.

- De ugye nem megy? Vétek lenne feladni a műugrást, az egyetemről nem is beszélve.

- Nem megyek cirkuszi akrobatának, meggyőztem magam. Pedig kecsegtető ajánlat volt, a havi fizetésemből egymillió forintot tudtam volna félretenni. Mivel két évre hívtak, nem nehéz kiszámolni, huszonnégymillió lett volna a hasznom. De ez már a múlt, visszautasítottam a megkeresést. Annál azért sokkal fontosabb számomra a műugrás meg az egyetem is, ahol immár harmadéves vagyok. Akit megkérdeztem, mindenki azt mondta, Imikém, nagy marhaság lenne feladnod azt, ami fontos számodra.

- Végül is miért szakított a korábbi edzőjével, Benyák Andrással?

- Hét évig voltam a tanítványa. Az utóbbi időben éreztem, hogy más jellegű munkára lenne szükségem, egy kicsit elfáradt a kapcsolatunk. De ezt megbeszéltük egymással Sydney után, nem haraggal váltunk el. Otthon most Ligárt Balázs az edzőm - biztosan tudja, ő a trénere az ifjúsági világbajnok Barta Nórának is -, ám eddig nem sokat tudtunk együtt dolgozni, hiszen én itt vagyok Miamiban, ő pedig Budapesten. Telefonon vagy elektronikus levélben értekezünk.

- Miamiban ki az edzője?

- Az egyik legjobb műugróedző, az eredmények mindenképpen mellette szólnak. Randy Ablemannak hívják, megnyugtat, hogy vele dolgozhatok. Lehet egy kérdésem?

- Persze.

- Nem tudja, mikor lesz a Hamed-Kokó meccs?

- Hát az még odébb van, de miért kérdezi?

- Tudja, van egy kuvaiti úszótársam az egyetemen, hatalmas Hamed-szurkoló. A múltkor mondtam neki, hogy jó lesz, ha megbarátkozik a gondolattal, immár Kokó a súlycsoport királya. Szó szót követett, végül is fogadtunk, én negyven dollárt tettem Kokó győzelmére.

- Jól tudom, hogy Kovács István a példaképe?

- Igen. Éppen a múltkor olvastam egy régi Nemzeti Sport-os cikket, az első profimérkőzése után beszélt vele egy újságíró. Kokó már akkor azt mondta, világbajnok akar lenni. A hozzáállása zseniális. Ő több mint három évet várt a profi világbajnoki címre, három évig minden idegszálával erre koncentrált. Nekem a júliusi világbajnokságig alig több mint öt hónapot kell kibírnom. Egy biztos, nem akarom, hogy Fukuokában azt mondják rám, na, itt az a tehetséges srác Magyarországról. Nem akarok többé tehetséges srác lenni, Lengyel Imre akarok lenni, a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb műugrója.

- Na látja, ha így lesz, állandóan csörögni fog majd a telefonja.

- Higgye el, én örülnék neki a legjobban, ha már ott tartanánk...

Sal Endre, Nemzeti Sport 2001.02.19.