+ Nyilván az ötszáz méteres egyesre gondol, amelyben vébé-címvédőként rajtolt.

- Sokkal inkább az ezerméteres párosra gondoltam. Olyan erősek voltunk, hogy bennünk volt a győzelem.

+ Szinte csodaszámba ment volna, ha sikerül dupláznia, mert ilyenre nem nagyon akadt még példa a világversenyek során.

- Közel voltunk ehhez a csodához. Nagy biztonsággal állíthatom: nem rajtunk múlt, hogy csak ezüstérmesek lettünk.

+ Akkor min múlott?

- Szerintem a csokipapíron.

+ Micsodán?

- Alig tettünk meg száz métert, amikor egy csokipapír feltapadt a hajó orrára, ezt kellett a célig magunk előtt tolnunk. Persze, nem a súlya okozta a problémát, hanem az, hogy végig Kammerer feje tetejéig fröccskölte a vízet. Zoli gyakorlatilag végig zuhanyzott, alig látott valamit.

+ Hogyan kerülhet egy csokipapír a vízbe?

- így utólag nem is csodálkozom, mert a pálya botrányos minőségű volt. Végig vízinövények akadályozták a versenyzők haladását. Valamelyik előfutam alatt a kormánylapátomra csavarodott egy gyökér. Voltak olyan részek, amikor vízililiom-tengeren kellett áthatolni.

+ Mindenesetre azzal elégedett lehet, hogy mind a négy számot végig bírta, és háromszor dobogós lett.

- Nem készültünk a versenyre, nem voltam formában, "edzettségből" vettem az akadályokat, elégedett vagyok az állóképességemmel. De a negyedik hely is bosszant, nem voltam fitt, nem tudtam úgy hajrázni, ahogyan szerettem volna.

+ Pénteken már válogatóversenyt rendeznek Szolnokon. Mennyire zavarta meg a világbajnoki felkészülését az Európa-bajnokság?

- Remélem, semennyire. A válogató előtti utolsó hétvégén mindig olyan terhelést kapunk edzésen, mint amilyenre a versenyen számíthatunk. Most keményebb hétvégénk volt, mint általában, nagyon kemény edzésként fogom fel az Európa-bajnokságot. Biztos, hogy Szolnokon kisebb terhelésnek leszek kitéve.