Vereckei Ákos (balra) és Kammerer Zoltán nem tett le arról, hogy olimpiai aranyérmet nyerjenek az athéni játékokon (Fotók: Meggyesi Bálint)

Vereckei Ákos 2001-ben még megvédte címét K-1 500 méteren, ám 2002-ben és múlt hét szombaton egyaránt a hetedik helyen végzett a legnagyobb presztízsű egyéni versenyben. Hogyha a derűlátóbb megközelítést veszszük, Vereckei és az olimpiai bajnok négyesben 2003-ban szintúgy ott ülő Kammerer Zoltán előrelépett: tavalyi, párosban begyűjtött bronzérmeik után az idén ezüstérmet hoztak haza a kvartettel.
"Továbbra is állítom, hogy nem az ellenfeleim kapcsoltak szuperszonikus sebességre - mondta az egyéni kudarc elemzésére kért Vereckei Ákos. - Tavaly még Európa-bajnokságot nyertem fő számomban, az idén Világkupát. Mi több, még július végén, a magyar válogatón is sokkal jobb állapotban voltam, mint most. Egy kis formahanyatlás pedig ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben elég ahhoz, hogy a korábbiakhoz mérten leszerepelj. Persze minden relatív, elvégre ma már nagy dolog a döntőbe kerülés is: az 1998-as fináléból például ketten maradtunk az izraeli Kolganovval. A 2001-es dobogósok közül ezúttal csak én maradtam a kalapban: az üzbég Rijahov és az argentin Correa kiesett a középdöntőben, miként az olimpiai érmes bolgár Merkov, valamint a tavalyi Európa-bajnokságon remeklő lengyel Seroczynski is.”

Ki korán kel…

Az aranyesôt hozó világbajnokságról hazaérve Angyal Zoltán szövetségi kapitány kajak-kenusaink olimpiai felkészülésérôl beszélt a MOB-rendezvényen. A válogatott célkitűzése Athénban két-három arany-, három-három ezüst- és bronzérem, valamint 38-45 pont megszerzése. Schmidt Gábor, a szövetség fôtitkára szervezési, technikai kérdésekrôl beszélt. Az olimpiai pótselejtezôt jelentô Európa-bajnokságot korán, május második felében rendezik Poznanban, ezért már az év elején meleg vízi edzôtáborokat kell beiktatni. Athénban a versenyek kezdési idôpontját 8 órára hozták elôre, s ez esetben az olimpiai faluban lakó versenyzôknek hajnali 4 órakor kell majd kelniük. Mádl Ferenc köztársasági elnök szerdán dísztáviratban gratulált a magyar csapat vb-szerepléséhez.

A jövőre favorizálandó számokról Vereckei egyelőre nem óhajtott beszélni, ám aligha kérdéses, hogy egyesben újfent megpróbálja. Igaz, nem titkolja, hogy ezúttal csak a kellő pihenő, a csalódottság enyhülése után ragad majd lapátot: "Ha nem olimpiai év következne, a szokottnál is nehezebben kezdenék hozzá a felkészüléshez.”
Vereckei amondó, a négyes - amelyben állítása szerint most Kammererrel képviselik az állandóságot - felértékelődik majd, jóllehet, nem biztos abban, hogy a jelenlegi összetételben kell versenyezniük. A hajóban ezúttal a vb-re ki sem jutó Storcz Botond helyén Kökény Roland, a sérülése miatt csak az ötszázas négyesben lapátoló Horváth Gábor helyén Veréb Krisztián ült.
"Ákossal ellentétben engem meg azért bosszant a kevéssé sikeres szereplés, mert én kiváló formában voltam - vette át a szót Kammerer Zoltán. - Még őt is megvertem az időmérő edzéseken, úgyhogy magam sem értem mi történt velem, illetve Verébbel együtt velünk, párosban, aminek a hetedik hely, az olimpiai kvóta elbukása lett a következménye.”
Aki ismeri Kammerert, tudja, nála mindig is a négyesbéli szereplés a legfontosabb, így azt hihetnénk, az ezüstöt sokra tartja: "Nos, nem ugrálok örömömben, hisz számunkra az arany a mérce - válaszolta. - Annyi bizonyos, hogy ebben a felállásban nem akarok a kvartettel az olimpiára menni. Én tudom milyen egy jó K-4-es, márpedig a jelenlegiben már az első pályaevezéskor sem éreztem a szükséges mindent elsöprő erőt. Idény közben hiába mondtuk el a hibákat, valaki mindig megsértődött.”
A hazai válogatót biztosan nyerték, ám a vezérevezős szerint ez nem számít: "Itthon így is bárkit megvertünk.” Gyulay Zsolt tanácsát, mely szerint a sydneyi egység együtt tartása mindennél fontosabb lenne, már készségesebben fogadta: "Látja, az a kvartett már az első pillanattól éretten versenyzett. Sydney után azonban csökkent a motiváció, és hasztalan áhítottam a változatlanságot, ahányszor hátrafordultam, mindig más arcok bukkantak fel a csapathajónkban.”
A férfi kajak szakág legfontosabb kérdése: az említett egyég - fizikai és lelki - újraalkotására elérkezett-e az idő? "Én azt remélem, hogy még nincs túl késő ehhez - szólt Kammerer válasza. - Sok lehetőségünk nincs, tehetséges fiatalok beépítésére kevés az idő, úgyhogy maradnak a korábban bizonyítók. Horváth Gáborral mindketten szívesen megpróbálnánk újra, de aggasztó sérüléssorozata után fontos lenne, hogy egy kicsit visszafogottabban éljen. Storcz Botonddal sem lehetetlen az együttműködés, s ahogy hallom, ha a munka kizárólag a kvartettet érinti, Vereckei sem zárkózik el az újrakezdéstől.”
A három évvel ezelőtti teljesítmény - két arany- és egy bronzérem - megismétlésére ma már senki sem mer gondolni, ám egyetlen számban, K-4 1000 méteren komoly esélyünk lehet. Ha ezt nem mérjük fel, jó előre leírhatjuk magunkat és a következő mondatot. Ez esetben mi akasztjuk majd a gyengébb kajakosokból álló szlovák négyes nyakába az athéni aranyérmet.