FONTOS


  

Jó mulatság, női munka volt!

Már tavaly is elsősorban hölgyeink eredményeiért lelkendeztünk a kajak-kenu világversenyek után. Az idei szegedi Európa-bajnokságon otthon is megcsodálhattuk a lányok képességeit, a hét végén Sevillában lebonyolított világbajnokságon pedig még hazai teljesízményüket is felülmúlták: a kilenc számban összesen 6 arany- és 1 bronzérmet szereztek; méghozzá úgy, hogy mindhárom ötszáz méteres, olimpiai futamban győzedelmeskedtek. He ezen számsor mellé másoljuk a magyar csapat összesített mérlegét (6-1-4), abból bizony kitűnik, hogy a két férfi szakágat bírálat, mégpedig nem is enyhe illeti.

A sevillai beszámolót kezdjük kellemetlenebb felénél. Nagyon régen, a nyolcvanas évek elején, a kenukirály, Wichmann Tamás visszavonulása és a Csipes Ferenc, Gyulay Zsolt fémjelezte kajakos generáció felbukkanása közötti rövid időszakban fordult elő utoljára, hogy férfi kajakosaink és kenusaink - megszokott eredményeikhez mérten - ilyen gyengén teljesítsenek az olimpiai versenyszámokban világbajnokságon. (Az összehasonlítást azért nincs értelme szélesebben kiterjeszteni, mert akkoriban 2oo helyett 1o ooo méter szerepelt a programban, a kenu négyesek pedig csak a vágyak szintjén léteztek.) Sevillában, a Guadalquivir folyó két impozáns hídja közötti versenypályán ezen elsődlegesen fontos mérce szerint a férfiak aranyérem nélkül maradtak: egy ezüst (Kolonics György - C1 5oo) és két bronz (Vereckei Ákos, Veréb Krisztián - K2 1ooo és Kammerer Zoltán, Storcz Botond - K2 5oo) jutott nekik. Ez a lista felettébb rövid, a veszteségi annál terjedelmesebb. A világbajnokságokon ötszáz méteren 1998 óta egyeduralkodó Vereckei Ákos csak hetedik, az olimpiai bajnok kajak négyes csak negyedik lett, de az se válik dicsőségünkre, hogy a két legklasszikusabb számban, kajak és kenu egyes ezer méteren Borhi Zsombor és Kolonics György révén hetedik és nyolcadik hely jutott nekünk. Ehhez képest az csak kellemetlenség, hogy az egyaránt olimpiai bajnoki címmel büszkélkedő Horváth Csaba, Kolonics György, valamint Pulai Imre, Novák Ferenc örökébe lépő Hüttner Csaba, Fürdök Gábor kenu kettes második éve reménytelenül próbálkozik éremszerzéssel a világbajnokságon (Sevillában két nyolcadik helyezéssel zárt). De ha kilépünk az ötkarikás körből, akkor is csupán kényszeredett lehet a mosolyunk. A vb-n tavaly és az Eb-n idén taroló kenu négyeseink a Guadalquivir partján egyszer sem léphettek fel a dobogóra.

Ezen eredményeket hiba volna a szokásos jópofáskodással elintézni, hogy a két olimpia között időben jött a pofon, a gondok, hibák, mulasztások valószínűleg ennél mélyebben gyökereznek. Mindennek a kiértékelése nyilván hosszabb időt vesz igénybe - mi magunk hamarosan Angyal Zoltán szövetségi kapitánnyal készítendő interjú keretében teszünk kísérletet a problémák feltárására -, e helyütt csak két kulcsfigura, Vereckei Ákos és Kolonics György önértékelését ismertetjük.

- Nem így terveztem, utólag mégis úgy tűnik, hogy csak Szegeden voltam csúcsformában - kezdte a koronájától megfosztott kajakkirály. - Az edzőtáborban is végig azt éreztem, valami apróság hiányzik ahhoz, hogy kijelenthessem, minden együtt van az újabb jó szerepléshez. Szombaton ezért tulajdonképpen örültem a párosban elért harmadik helyezésnek. Hogy vasárnap mennyire nem ment az evezés, azt az is mutatja, a B döntőben a győztes az enyéménél jobb idővel nyert. Pedig a litván Petrukanecast a középdöntőben még simán magam mögé utasítottam. Ennél persze sokkal fájóbb, hogy az A döntőben hatan is megelőztek. Bár az edzőtáborban sokat gyakoroltam, sajnos rosszabbul rajtoltam, mint Szegeden, ezzel az aranyérem lehetőségéről lényegében le is maradtam. A dobogóra talán még felférhettem volna, de a hajrában megbillentem, amivel elszállt a reményem. Most nem tudok olyan vigasztalást megfogalmazni magam számára, hogy a vereséggel végre lekerült a teher a vállamról, mert eddig sem éreztem, hogy nyomasztott volna. Inkább a hibákat kutatnám, de végzeteset nem tudok említeni, talán az edzéseket jellemző bizonyítási kényszer őrölt fel idegileg a kelleténél jobban.

Kolonics György nem kényszerült a Vereckeiéhez hasonló magyarázatra, hiszen ígéretéhez híven javított szegedi eredményén. Választ inkább arra vártunk tőle, van-e értelme az ezer métert erőltetnie, mert amellett, hogy felesleges energiafecsérlésnek tűnik, még kedvét is szegheti a fő száma, az ötszáz egyes előtt.

- Én magam is úgy érzem, az ezer méteren való indulást meg kell beszélnem az edzőmmel (Ludasi Róbert - a szerk.), ám azon szerencsére már túl vagyok, hogy a sikertelen szombati futam befolyásolja az önbizalmamat vasárnapra. Azaz amikor fölevezek a rajthoz, még lehet, hogy gondolok rá, de verseny közben eszembe sem jut. A két táv teljesen más kategória, nem érintik egymást - elmélkedett a kétszeres olimpiai bajnok kenus, aki ezúttal sem szerezte meg első egyéni vb-aranyát.

És akkor kritikusról hangoljuk át ünnepivé a tónust, hölgyeink teljesítményéről csak felsőfokban emlékezhetünk meg. Még akkor is, ha első nekifutásra kicsit botlottak a lányok. A legelső futamban, K4 1ooo m-en a Szegeden győztes ifjak "csak" harmadikként értek célba, de hát nekik még bőven van idejük javítani. Egyesben Kovács Katalin, párosban Szabó Szilvia és Bóta Kinga már a szombatot bearanyozta.

Hogy aztán a vasárnap fénylő ragyogásban tündököljön. A három hölgy előbb négyesben - Viski Erzsébettel kiegészülve -, majd külön egyesben és párosban újfent diadalmaskodott! S ne higgyék, hogy Viski Erzsébet csak kiegészítő ember, kulcsszereplő ő a javából. Andrissal egyetemben. Mielőtt a lányok férfias helytállását magasztalnánk, kitérőként ismertetjük Böske (Viski beceneve) és nevezett "úrfi" kalandját - csakhogy lássuk, hőseink tetőtől talpig a nőkre jellemző jegyeket viselik magukon.

Nos, a vasárnapi program a női négyesek versenyével kezdődik. A ráhangolódáshoz, bemelegítéshez korán kell kelni és minden részletre nagyon odafigyelni. Viski Erzsébet azt hitte, súlyos hibát követett el: a szállodában felejtette Andrist, a rózsaszínű kabalamalacot, akinek mindig a harmadik a bérelt helye a hajóban (ez alapján a leghátsó Bóta Kinga csak ötödik, azaz tartalék...). Móni Katalinra hárult a kényes feladat, hogy S.O.S visszarohanjon a szállóba a malacért. Háromszor forgatta fel a szobát, de csak nem lelte a csacska állatot. Lógó orral tért vissza a versenypályához, ám időközben a lányok megkönnyebbültek, mert Böske táskája legmélyén rálelt Andrisra. Az ismert végkifejlettel a rövid történet mese
be illő, ám mégis írjuk inkább a női szeszély számlájára.

Nem ez a lényeg, hanem a három "olimpiai" arany, mely bravúrt első ízben vitték véghez a magyar lányok. Először Kovács Katit faggattuk: mi változott egy év alatt, miként fordulhatott vele ekkorát a világ?

- Tavaly a versenyek után, még kinn Poznanban leültünk Kati nénivel beszélgetni. Ő elmondta, mit kellene másképpen csinálnom ahhoz, hogy nyerjek. Addig sem volt gond a hozzáállásommal, de Kati néni szerint erősödnöm kellett. Ezért két-három kilónyi izmot fel kellett szednem - kezdte visszaemlékezését újdonsült csillagunk. Közbevetésünkre, hogy Szegeden még cáfolta ezt a változást, el- és beismerően bólintott, majd a jelent elemezve és a jövőt fürkészve a következőket tette hozzá: - Igyekeztem nem törődni a többiekkel, a saját iramomban mentem. Ezúttal ugyan közelebb kerültek hozzám a vetélytársak, mint Szegeden, de úgy éreztem, uralom a versenyt, a végén mindkétszer tudtam újítani. Természetesen én is bízom abban, hogy Athénig megtartom az előnyömet, s igen, talán nekem dolgozik az idő, mert két legnagyobb riválisom, Idem és Brunet már aligha javul addig.

Szabó Szilvia és Bóta Kinga taktikája és győzelme annyiban különbözött Kovácsétól, hogy ők nagyon is figyelték az ellenfeleket, elsősorban a velük Szegeden csúf tréfát uző lengyeleket. A magyar lányok ezúttal nem rontották el a rajtot, féltávnál pedig faképnél hagyták a teljes mezőnyt, és tetemes különbséggel értek elsőként célba.

Amivel edzőjük, Fábiánné Rozsnyói Katalin férjét, a sportág (Urányi Istvánnal párban) első magyar olimpiai aranyát szerző Fábián Lászlót is meglepték. A makulátlan szombat délelőtti futamok után ugyanis amikor Kati nénitől kértünk gyors értékelést, ő ezzel kezdte:

- Most kapcsoltam be a mobiltelefonomat, és várom a férjem bocsánatkérő hívását, amire én azonnal tromfolhatok: ugye, hogy megmondtam! Én ugyanis nagyon bíztam a lányokban, az elmúlt öt hétben keményen dolgoztak azért, hogy kijavítsák a szegedi hibát. Talán még életemben nem izgultam annyira, mint az ő versenyük alatt, ezért most nagyon felszabadult vagyok.

Fábiánné ugyancsak jó kedvében, a Moirák csókjával a homlokán ébredhetett vasárnap. Reggel ugyanis azt mondta a lányoknak, a szombati teljesítmény egy hónap szabadságot ér, minden vasárnapi arany ezt egy héttel megtoldja. Délben plusz háromnál jártak Kovács Katiék, ami délután a desszertnek számító kétszázas finálék után még eggyel megtoldottak.

Úgy is fogalmazhatunk: ez jó mulatság - női munka volt!

Novák Miklós, Népszava 2002.09.01.

Kőbán Rita Kajak-kenu Eb, Szeged 2002
KAJAK-KENU

LINKEK