"Erre edzettünk, erre készültünk - vallotta be az immáron hatszoros kontinensbajnok, aki a fél földrészt ámulatba ejtő produkciója ellenére tagadta, hogy a sportág nagyasszonyában már nem az olasz Josefa Idemet, hanem őt kellene tisztelnünk. - Való igaz, Idemet nemegyszer megelőztem az utóbbi időben, de hatalomátvételről felesleges beszélni. Én ugyanis nem a trónra vágyom. Azt sem tudnám megmondani, melyik döntő volt a legkeményebb, elvégre a rajt előtt mindhárom ugyanolyan nehéznek tűnt. Jó, hogy túl vagyok rajtuk, és az még jobb, hogy ilyen eredménnyel ... "
Az alábbiakban, bármennyire is hihetetlen, de kiderül, hogy több nő is lehet egy véleményen. A szenzációs négyes tagjai tudniillik amondóak voltak: ennél jobb csapatban még nem eveztek. Nem tévednek: ennél acélosabb együttest még akkor sem lehetne összeállítani, ha kajak-kenuban is kihirdetnék a világválogatottat ... A kenusok All-Star csapatában minden bizonnyal Belicza Bélának, Kozmann Györgynek és Iván Gábornak is jutna hely. Ôk hárman két nap alatt két aranyat hoztak össze. Szombaton, ezren Novák Ferenc sztrókolt előttük, vasárnap, ötszázon Malomsoki Sándor. Hogy mekkora sikert arattak? Belicza szerint akkorát, hogy ezt egy hétig kell ünnepelni. "Félre ne értsenek, nem én találtam ki, edzőnk, Ludasi Róbert javallotta mindezt. És ha egy szakember mondja, illik betartani ... " - magyarázta a kvartett nevető harmadik embere.
Arról, hogy a folytatásban se forduljon komolyra a szó, a szokásához híven a célba érést követően még a kenuban talpra ugró Kozmann gondoskodott. Egy kérdésre, miszerint mit hallottak abból, amint a publikum ütemes "húzd, húzd, húzd" biztatásba kezd, így felelt: "Azt, hogy húzd, húzd, húzd ... "
Aztán egy, de tényleg csak egy komoly pillanat: a fiúk kérésére leírjuk, ilyen szuper közönséggel még sosem találkoztak. "Amúgy az oroszok is tudatták velünk, a győzelmünket a nézőknek köszönhetjük" - így Iván. Elmés újságírói kérdés után - miszerint: mikor mondták? - Iván kajánul társaira nézett, majd általános nevetést kiváltó választ adott: "Ha jól emlékszem, kétszázötvennél ... "
Az oroszokkal kapcsolatos élményeit osztotta meg velünk Végh Attila, a kétszáz méteren verhetetlen magyar duó egyik fele: "Jók, nagyon jók, de nagy darab srácok, a rajtnál adtunk is nekik egy métert. Utána még az is belefért, hogy kétszer megbillenjünk." Méltó párja, Buzál Miklós pedig így szólt: "Én egyszerűen nem mertem elhinni, hogy mi győztünk, annyira szoros volt."
Naná, hogy tréfás kedvében volt Fehérvári Vince is. Az 1972-ben született, a világ egyik leggyorsabb kajakosa címre is eséllyel pályázó versenyző nagyokat lihegve annyit préselt ki magából: "Harminc vagyok, de negyvennek nézek ki ... " Cserébe kapott egy-egy aranyat, ezüstöt és bronzot. Fehérvári szegedi társa, Hegedűs Róbert három dologra hívta fel a figyelmünket. Egy: kétéves nyeretlenségi sorozatnak vetettek véget vasárnap délután. Kettő: az ő nevükhöz fűződik az első és egyben utolsó hazai (mármint csongrádi) elsőség. Három: ilyen sikeres magyar szereplést még egyszer sem rögzíthettek a krónikás