Salga István kajakos befektetési célokkal indult el Argentínába - húzásai sikeresnek bizonyultak mind a vízen, mind a parton. Felkészülési versenynek szánta a részvételt a világ leghosszabb maratoni versenyén, a Regatta del Rio Negrón, ám cseppet sem bánta, hogy végül győztesként tért haza. Időközben, helyben a magával vitt dollárok vásárlóértéke is jelentősen nőtt - köszönhetően az argentin pezó hiperinflációjának.

A Fekete-folyón immár huszonhatodszor került sor az embert próbáló viadalra: összesen 170 versenyző állt rajthoz, és kísérelte meg keresztülszelni a haragos habokat hat szakaszon, Neuquem és Videma város egymástól 700 kilométerre fekvő folyópartja között (kivéve a járhatatlan vadvízi, sziklás részeket). Salga sajátos felkészülési tervet eszelt ki, hisz addig lapátolt a magyarországi télben, amíg csak tudott. December közepén a Mosoni-Duna-ágon a jég morajlása, majd a víztükör befagyása vetett véget kajakos gyakorlatozásának. Eztán edzőteremben izzadt, bár a kinti körülményeket megközelítően sem szimulálhatta. Argentínában tudniillik 20 és 40 Celsius-fok közötti hőmérsékletben kellett küzdenie, ráadásul az elején épp a felső határértéket ostromolta a forróság.

"A hőség önmagában is zavaró, ám ezúttal állandó, heves szél társult hozzá - fejtegette Salga István, a Győri VSE kétszeres Európa-bajnoka. - Mindennek következtében pillanatok alatt kezdtem kiszáradni, és már az első kilométer megtétele után innom kellett... A második etapon napszúrást kaptam, egész éjjel émelyegtem, a harmadik napon pedig gyomorfertőzést kaptam és hasmenés gyötört. A többieknek is gondjai lehettek, mert így is háromperces előnyt szereztem. Ezzel együtt jól jött, hogy a negyedik pihenőnap volt."

A mezőnyre eztán "büntetésképp" a leghosszabb, 75 kilométeres szakasz várt. Szerencsére fizikálisan kissé helyrerázódott - riválisainál amúgy is edzettebbnek tetsző - válogatott versenyzőnk megerősítette pozícióját, sőt az ötödik nekifeszülés végén szintúgy megőrizte helyét. "A hatodik szakasz reggelén megint feltámadt a viharos erejű szél, amely ráadásul folyvást szemből fújt. A sydneyihez hasonló orkán támadt ránk, csak nekünk nem ötszáz, illetve ezer métert kellett teljesítenünk... - említette látszólag panaszosan Salga, csakhogy a csattanót álcázhassa: - Mi tagadás, nekem az ítéletidő kedvezett. Amíg a többiek a sodrásvonalban eveztek, addig én kimentem a Duna szélességű folyó szélére, és csendesebb, de lassabb vízen szépen megvertem őket, és további nyolc perccel növeltem az előnyömet."

Partra hajózva átmenetileg anyagilag is révbe ért - a szakaszgyőzelmekért járó érmek és az összetett diadal után dukáló trófea mellé ugyan pénzjutalom nem járt, ám a kiutazásakor még egy az egyben váltott dollárjáért immár 2.2 pezót kapott. A duplázást természetesen a sportban jobban kedveli: noha még egyeztetnie kell Borsodi Géza szakágvezetővel, úgy véli, az augusztusi csehországi világbajnokságon a szólózás mellett újra rajthoz áll majd párosban is - Jámbor Attilával. "Az egyes azért elsőbbséget élvez, minthogy ilyen felkészülés és két ezüstérem után illene végre vb-aranyat nyernem" - mondta végül Salga, aki sík terepen aligha érzi jól magát, ezért - az európai klíma jelenlegi sportolási lehetőségeihez igazodva - ausztriai síelésre indult.

GG, Nemzeti Sport 2002.01.26.