Horváth Csaba alig talált szavakat, amikor az iránt érdeklődtünk, hogy mit szól Kolonics György sikeréhez: "Fantasztikus, amit csinált! Hihetetlen, hogy mit vitt véghez!" - mondogatta. Érezhetően nagyon örült egykori kenustársa győzelmének, de igazából még fel sem fogta, mi történt.

Pedig, négy évvel ezelőtt ő is megtapasztalhatta, milyen felállni az olimpiai dobogó legmagasabb fokára, Kolonics Györggyel 500 m párosban lettek elsők, ezenfelül számtalan világbajnoki címet nyertek együtt.

Aztán három évvel ezelőtt Kolonics Györgyben megérlelődött a döntés, hogy szeretné magát egyesben is kipróbálni.

- Olyan régen vágyott az egyes győzelemre - mondta Horváth Csaba -, annyit dolgozott érte, nagyon megérdemelte. Végre megvalósította az álmát. Még magam sem hiszem el, hogy megcsinálta.

- Számított rá, hogy sikerülhet?

- Nagyon meglepett, hogy nyert. De, nem azért, mintha nem ő lenne a legjobb, hanem azért, mert mindig elidegeskedi a dolgot. Próbálkozott kilencvennyolcban, próbálkozott tavaly, aztán most sikerült neki. Hála Istennek a legjobbkor. Ennél jobban nem időzíthetett volna.

- Vajon mi történt, hogy éppen most született meg a győzelem?

- Egyrészt látható, hogy őrségváltás történt a kenuban, a nagy öregek, például Opaljov, vagy Doktor most nem mentek olyan jól. Viszont helyettük mások bukkantak fel, például az ezer egyesben második kubai fiú. Szerintem Koló megérezte, hogy lehet esélye, és hitt magában.

- A körülmények viszont nem voltak túl kedvezőek. Azon túl, hogy késett a verseny, tomboló szél fújt, ami a kenusoknak finoman fogalmazva sem kedvez.

- De Kolóra éppen az a jellemző, hogy a szélsőséges körülményekhez jól alkalmazkodik. Persze, csak akkor, ha mindenkit egyformán hátráltat. Az ő technikájával egy ilyen eset is megoldható, sőt, ő jött ki a legjobban ebből a helyzetből.

- A döntőről mi a véleménye?

- Koló végig, már az előfutamok során is nagyon jól evezett, de egy kicsit rám ijesztett a német Dittmer, aki az ezren nyert, ugyanis ötszázon is repesztett, sokkal jobb időt ment, mint a Koló. Egyébként róla érdemes tudni, hogy kilencvenhatban előttünk lett első ezren, tehát Kolóhoz hasonlóan ő is egy olimpiai bajnok párosból szállt ki. A döntőről pedig egyszerűen nem tudok mást mondani, csak azt, hogy a Koló zseniálisan versenyzett, nagyon érett és taktikus volt, le a kalappal előtte. És ha már így alakult, hogy megkérdezett, hadd üzenjek: tiszta szívből gratulálok neki.

- Folytatás?

- Szerintem még ő sem tudja, merre tovább. Egy biztos, most már biztosan megnyugszik egy kicsit, hiszen nagyon-nagyon vágyott erre a címre. Őt sohasem a külvilág, a külsőségek, vagy a közvélemény motiválja, mindig a maga feje után megy, csak akkor nyugszik meg, ha megvalósítja a célját. Párosban is csodálatos nyerni, de az egyes. Az egyes, az egészen más. Csak keveseknek sikerül, azt hiszem, a kivételes embereknek adatik meg az egyes olimpiai arany. Neki sikerült, mert megérdemelte. Folytatás? Nem tudok konkrétumot mondani, de az ő esetében talán elég csak annyi, hogy lesz!