-- Hányat tud dekázni?

-- Ezt pontosan nem tudom, de nagyon jól focizom... -- mondja a kétszeres olimpiai bajnok kajakos, Gyulay Zsolt, aki immár az Újpest Futball Clubot működtető kft. ügyvezető igazgatója. -- Szóval, nem tudja, hogy Vácott eleinte még futballistának készültem, nem kajakosnak?!

--Miután a Csank-korszak daliás időszakában már nem találkoztam a nevével a váci tizenegyben, valóban elmulasztottam ellenőrizni a régebbi összeállításokat.

-- Pedig csak a híradást kellett volna követnie.

-- No, ez már jelentékeny mulasztás egy újságírótól. Most azt ne mondja, hogy labdarúgóként szerepelt tv-ben, rádióban vagy napilap címlapján?

-- Ott tényleg nem, csak egy bizonyos híradásban: a Váci Híradásban, ez volt ugyanis a klub. Az előkészítő csapatban szerepeltem másfél évig, méghozzá csatárként. Igazi gólvágó voltam, ezért csodálom is, hogy nem jutott el a hírem a fővárosig...

-- Hosszú idő után azért csak eljutott: most az Újpestnél figyeltek fel önre. Feltételezem, ha idejekorán végetért futballista-karrierje nem is, kajakosként elért eredményei segíthetnek abban, hogy elfogadtassa magát.

--Olimpiai bajnokként talán nem kell bemutatkoznom, ám ez csak pillanatnyi előny. Az élvonalbeli kluboknál dolgozó kollégáim többségét például széles körben alig-alig ismerik, egyikük-másikuk mégis egész szépen boldogul.

A tulajdonos megnyugtatta

-- Egyébként tudja, hogy két olimpiai ezüsttel már átmeneti előnyt sem élvezne?! A minap, Dunavarsányban az exújpesti Sebők Vilmos a következőképp köszönt rá az említett éremkészletre büszke, korábbi válogatott csapattársára, Kovács Katalinra: "Helló, te mit sportolsz?"

--Érdekes... Bár azért merem remélni, a többség tudja, melyik sportágban, és mit ért el eddig Kovács Katalin, aki máskülönben ma is az UTE versenyzője. A sok remek kajakos közül itthon nehéz kitűnni, igaz, egy-egy olimpiai érem már világklasszis teljesítményt sejtet.

-- Saját sorsával kapcsolatban miért volt bizonytalan? Aláírása előtt fél nappal azt mondta, tárgyalt az újpestiekkel, de még korai arról beszélni, hogy elkötelezi magát.

-- Szlovákiából autóztam hazafelé, és este várt rám egy megbeszélés az Újpest tulajdonosával, Lukács Ferenccel. A végső egyeztetésre nagy szükség volt mielőtt egymás tenyerébe csaptunk.

-- Vajon Lukács meggyőzte arról, hogy nem egy csődtömeget kell átvennie?

-- Tény és való, Kisteleki István társaságában részletesen ismertette a kft. anyagi helyzetét, és ez megnyugtatott. Tiszta viszonyokat találtam: egyetlen tulajdonos működteti a csapatot, aki eltökélt, jól gazdálkodó klubot és erős együttest akar építeni. Mindeközben itt, a Megyeri úton a gyakorlatban is építkezés folyik, a miénk lesz az első egészében felújított, átépített stadion.

-- Tudja, hogy miért távozott a két másik tulajdonos kiszállásakor elődje, Kecskés Egon?

--Én Kisteleki Istvántól vettem át az ügyintézést, aki egy hónapig a vezetőedzői teendői mellett igazgatóként is dolgozott. Nem az elődöm, elődeim személye, hanem a tevékenysége a fontos, márpedig az urak igen biztos hátterű társaságot hagytak rám. Az egyik legfontosabb tényező, hogy nincsenek tartozásaink a játékosokkal szemben, így összességében jobban állunk, mint a magyar klubok zöme.

-- Apropó, klubok: Vác, Rába ETO, Bp. Honvéd, MTK. Valamennyi volt, illetve jelenlegi NB I-es egylet, ám egyetlen lila-fehér színű sincs közöttük. A felsoroltak természetesen az ön korábbi egyesületei. Nem okoz gondot, hogy sosem forult meg az amúgy kajak-kenuban is sikeres Újpestben?

-- Ez már a múlt. Megbeszéltük, most sem a kajakos pályafutásom miatt kerültem a Megyeri útra. Egyébiránt, akkor, amikor annak idején a fővárosba kerültem, a Honvéd volt a legjobb egyesület, ráadásul ők nem pusztán hívtak, be is vonultattak.

-- Nyilván azért van valamilyen újpesti kötődése.

-- Amióta Kisteleki István a csapathoz szerződött én is közel kerültem a társasághoz. Előfordult, hogy az edzésen is beálltam a srácok közé. Kíváncsi voltam arra, a profik között mire megyek a Vácott elsajátított technikámmal.

--Ha jól értem, először állandó mezszámot akart magának, majd csak a sikertelen próbajáték után vetett szemet az ügyvezető igazgató bőrfotelére...

-- Nagy csoda lett volna, ha harminchat évesen sikerült volna a csapatba verekednem magam. Elárulom, nekem mai állapotomban, kissé leeresztve, nagyon sok volt a labdarúgók által elvégzett edzésmunka.

Nincsenek bújtatott állások

-- Hogyha a csúcsformában lévő Gyulay jelentkezik szerelésért, miként érezte volna magát?

-- Erre én is választ akartam kapni, de ma már tudom, hogy nehéz mit kezdeni az általános dumával, miszerint a focisták edzése más élsportolónak lazsálás... Időben ugyan kevesebbet edzenek, mint mondjuk a kajakosok, de a versenyterhelésük is egészen más: amíg ők harminc hétvégén játszanak, addig kajak-kenuban évente kettő-négy regattán kell a maximot hozni.

-- Újpesti felbukkanását Szabó Bence is szorgalmazta?

-- Jó barátok vagyunk, az elmúlt hét végén vendégeskedett nálunk, és ő is mesélt arról, miként működik az Újpest.

--És ez sem rettentette el?

--Ő más szituációban dolgozott, amikor a klub elnökeként egyúttal a labdarúgók főnöke volt. Bence az UTE, mint társadalmi szervezet élén áll, több szakosztályért felelős, én egy gazdasági társasághoz kerültem, ahol tulajdonosi szemlélet uralkodik, nincsenek kifizetetlen számlák, bújtatott állások.

-- A közelmúltban felvetődött, hogy egy közhasznú társadalmi szervezetben, a Magyar Olimpiai Bizottságban folytatja tevékenységét, méghozzá igazgatóként. Közölték önnel, végül miért esett másra a választásuk?

--Miután Schmitt Pál felhívott, hogy másik két olimpiai bajnok mellett nekem is esélyem lehet a poszt elnyerésére, nemigen beszéltünk. Azt olvastam, Molnár Zoltán jobban megfelelt a követelményeknek, nem ilyen típusú ember kellett nekik, mint amilyen én vagyok.

-- Tán nem elég rutinos hivatalnok... A versenyszférában ellenben már bizonyított, ráadásul azon a területen, amelyen Kisteleki.

-- Másfél évig voltam az Aréna magyarországi marketing-menedzsere, majd a márka szlovákiai vezérképviselője lettem.

-- Csak nem hagyom: mindkét pozícióban Kisteleki volt a főnöke, aki a cég kelet-európai igazgatója. Ezúttal úgy fest, Újpesten önt helyezték fölé...

-- Látja, most majd visszakap mindent! A valóságban természetesen csapatmunkát végzünk. Ő a szakmáért felel, én a financiális kérdésekért, és végső soron mindketten Lukács Ferencnek referálunk, miközben a szurkolóinknak is el kell számolnunk.

-- Megtartja szlovákiai állását?

-- Nem. Kinti társam veszi át az irányítást, minthogy rám mostantól napi tíz-tizenkét órányi munka vár a Megyeri úton.

-- Mivel kezdi tevékenységét?

--Először is átolvasom a szerződéseket, és a többi dokumentációt.

-- ...majd pedig módosítja azokat.

-- Nem rombolni akarok, hanem építeni. Az elsődleges cél, hogy a csapat az újpesti emberek elvárásainak, a klub pedig a piaci követelményeknek feleljen meg. Érvényesítenem kell például drukkereink érdekeit a stadionrekonstrukció során. Feladataim közé tartozik majd az új reklámszerződések előkészítése, és -- talán ezt kellett volna elsőként említenem -- a kommunikáció javítása. Minél szélesebb körben akarom meggyőzni az embereket arról, hogy stabil gazdálkodást folytatunk, így a csapat körül nem lehetnek botrányok.

Lila-fehér arculatváltás

-- Önre bízzák tulajdonostársak felkutatását is?

--Jelenleg nincs égető szükség arra, hogy új befektetőket keressek, ám ettől a feladattól sem riadnék vissza.

-- A közelmúltban reorganizációs hitelt igényelt az Újpest, úgyhogy csak hiányzik néhány millió a költségvetésükből...

-- A miénknél nagyobb vállalatok is vesznek fel átmeneti hiteleket, úgyhogy ez nem azt jelenti, hogy gondjaink lennének.

-- A vezetői stábot bővíteni kívánja?

--Nem feltétlenül, de szívem szerint sokakat bevonnék a munkába. Jó kapcsolatra törekszem az önkormányzattal, a lokálpatriótákkal, tárgyalni akarok a szurkolókkal, és mindenképp számítok a hajdani legendás újpesti labdarúgókra. A cég arculatát olyanná kell alakítanunk, hogy ne csak kiegyensúlyozottan működjünk, hanem minden tekintetben profi klub benyomását is keltsük.

-- Ha egy nap kopogtatna egykori csapattársa, az UTE kajak-szakosztályának vezetője, Adrovicz Attila, hogy szükség lenne egy Gyulayra náluk is, akkor mit csinálna?

-- A szabadidőmben lemennék hozzájuk lapátolni, miként ha tehetem, hobbiból manapság is lejárok kajakozni. Igaz, a Honvédba, mert azon a szakaszon kevésbé hullámzik a Duna...

-- ... amelyen négy év alatt sok víz lefolyt. A jövő héten tisztújító közgyűlést tart a Magyar Kajak-kenu-szövetség: a legutóbbi idején szövetségi kapitány akart lenni, ám a döntnökök Angyal Zoltánra szavaztak. Ezúttal nem zavarja köreiket?

-- Egy labdarúgó kft. gályáját kormányzom, csakis ez motivál. A közgyűlésen azért alighanem ott leszek, hiszen olimpiai bajnokként automatikusan megillet a szavazati jog.